chapter 2
és harmadnapon menyegzők lesznek vala Kána Galileába, és Jézus anyja ott vala.
elhívattaték kedig Jézus is és az ő tanítványi is az menyegzőbe.
és a bor elfogyván mondá Jézus anyja őneki: nincsen boruk.
és mondá neki Jézus: mi énnekem és teneked róla asszonyi állat? nem jött még el az én órám.
mondá az ő anyja a szolgáknak: valamit mondand nektek, azt tegyétek!
valának kedig ott hat kővödrök helyheztetvén a zsidóknak tisztulásuk szerint, melyekbe mindenikbe fért vala két avagy három mérték.
mondá nekik Jézus: töltsétek meg a vödröket vízzel! és megtölték őket mind csordultig.
és mondá Jézus: merítsétek mostan benne, és vigyétek az násznagynak! és elvínék.
mihelyen kedig megkóstolá a násznagy a vizet, mely borrá lett vala, és nem tudja vala, honnét volna, a szolgák kedig tudják vala, kik az vizet merítették vala, hívá az vőlegényt,
és mondá neki: minden ember először a jó bort adja elő, és mikoron megrészegülnek, amely alábbvaló. te kedig megtartottad az jó bort mindegyig.
ezt, ez ő csodatételi közül legelsőt, tevé Jézus Kána Galileába, és megjelenté az ő dicsőségét, és hínek őbenne az ő tanítványi.
ennekutána jöve ő és az ő anyja, atyafiai és tanítványi Kafarnaumba, és maradanak ott nem sok napiglan.
és a zsidóknak húsvéti közel vala, és felmene Jézus Jeruzsálembe.
és talála az templomba, kik árulnának ökröket és juhokat és galambokat, és pénzváltókat, kik ott ülnének.
és mikoron ostort csinált volna az kötelekből, mind kiveré őket a templomból, az juhokat és az ökröket is, és az pénzváltóknak pénzüket elontá, és asztalokat feldönté.
és azoknak, kik az galambokat árulják vala, mondá: vigyétek el ezeket innét, és ne tegyétek az én Atyámnak házát kereskedésnek házává!
megemlékezének kedig az ő tanítványi, mert írván vagyon: az te házadnak buzgóságos szereteti őn meg engemet.
felelének neki a zsidók, és mondának: mi jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket műveled?
felele Jézus, és mondá nekik: bontsátok el ez templomot, és harmadnapon felemelem őtet!
mondának azért a zsidók: negyvenhat esztendeig csináltatott ez templom, és te három napon emeled fel őtet?
de ő mondja vala az ő testének templomáról.
azért mikoron feltámadott volna halottaiból, megemlékezének az ő tanítványi róla, hogy ezt mondotta volna nekik, és hínek az Írásnak és az beszédnek, melyet Jézus mondott vala.
mikoron kedig volna Jeruzsálembe húsvétba az ünnepnapon, sokan hínek az ő nevébe látván a csodákat, melyeket teszen vala.
Jézus kedig nem bízza vala magát rájuk, miért hogy mindeneket ismer vala,
és nem vala szükség, hogy valaki neki emberről bizonyságot tenne, mert ő tudja vala, mi volna az emberbe.