Szent János evangéliuma

chapter 11


Chapters:


verse #1

beteg vala kedig egy néminemű Lázár nevű, betániabeli kastélyból való, kinek Mária és Márta húgai valának.


verse #2

a Mária kedig az vala, ki Urat kenettel megkente vala, és megtörlötte vala lábait az ő hajaival, kinek atyafia, Lázár beteg vala.


verse #3

bocsátanak azért az ő húgai Jézushoz mondván: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.


verse #4

hallván kedig ezt Jézus mondá: ez betegség nem halálra való, hanem Istennek dicsőségére, hogy Istennek Fia dicsőíttessék amiatt.


verse #5

szereti vala kedig Jézus Mártát és az ő húgát és Lázárt.


verse #6

azért mikoron meghallá, hogy beteg volna, jóllehet, az időbe ugyanazon helyen marada két napig.


verse #7

aztán annakutána mondá az ő tanítványinak: menjünk el ismét zsidóságba!


verse #8

mondának neki a tanítványok: Mester, mostan is megkövezni keresnek vala téged a zsidók, és ismét odamégy?


verse #9

felele Jézus: nemde tizenkét óra vagyon-e egy napon? ha valaki nappal jár, nem bántatik meg, mert ez világnak világosságát látja.


verse #10

de aki éjjel jár, megbántatik, mert nincsen világosság őbenne.


verse #11

ezeket szólá, és ezeknek utána mondá nekik: Lázár, a mi barátunk aluszik, de elmegyek, hogy álmából felkeltsem őtet.


verse #12

mondának azért az ő tanítványi: Uram, ha aluszik, megtartatik.


verse #13

Jézus kedig az ő haláláról mondta vala, de amazok azt alítják vala, hogy álomnak alvásáról mondaná.


verse #14

akkor azért Jézus mondá nekik nyilván: Lázár meghalt,


verse #15

és őrülöm tiértetek, hogy higgyetek, hogy ott nem voltam. de menjünk őhozzá!


verse #16

mondá Tamás, ki mondatik kettősnek, a több tanítványoknak: menjünk el mi is, és haljunk meg vele!


verse #17

odajöve azért Jézus, és találá őtet, hogy immár negyednapig feküdt volna a koporsóba.


verse #18

vala kedig Betánia Jeruzsálemtől olymint tizenöt mélyföldnyire.


verse #19

és sokan jöttek vala ki az zsidók közül Mártához és Máriához, hogy vigasztalnák őket a ő atyjukfiáról.


verse #20

Márta azért mikoron hallá, hogy Jézus eljött volna, eleibe mene, Mária kedig otthon ül vala.


verse #21

mondá azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt voltál volna, az én atyámfia meg nem halt volna.


verse #22

de mostan is tudom, hogy valamit Istentől kívánandasz, megadja neked Isten.


verse #23

mondá neki Jézus: feltámad az te atyádfia.


verse #24

mondá neki Márta: tudom, hogy feltámad a feltámadáskoron, az utolsó napon.


verse #25

mondá neki Jézus: én vagyok az feltámadás és az élet. valaki énbennem hiszen, még ha meghal is, él.


verse #26

és minden, ki él, és hiszen énbennem, meg nem hal mindörökké. hiszed-e ezt?


verse #27

mondá neki: bizonyával, Uram, én hiszem, hogy te vagy az Krisztus, Istennek fia, ki ez világra jövendő vala.


verse #28

és mikoron ezt mondotta volna, elmene, és hívá Máriát, az ő húgát titkon mondván: a Mester itt vagyon, és téged hív.


verse #29

amaz hogy hallá, hamar felkele, és hozzá mene.


verse #30

mert még nem jött vala a kastélyba Jézus, hanem azon helyen vala, hol Márta eleibe ment vala.


verse #31

a zsidók kedig, kik ott a házba valának, és vigasztalják vala őtet, mikoron látták volna Máriát, hogy hamar kelt volna fel, és kiment volna, utánamenének mondván: a koporsóhoz megyen, hogy sírjon ott.


verse #32

Mária azért mikoron jött volna oda, hol Jézus vala, látván őtet lábaihoz esék, és mondá neki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én atyámfia.


verse #33

Jézus azért mikoron látná őtet, hogy sírna, és a zsidókat is, kik vele jöttenek vala, hogy sírnának, megbúsula lelkébe, és megháborítá magát,


verse #34

és mondá: hova helyheztették őtet? mondának neki: Uram, jöjj el, lásd meg!


verse #35

elfakada sírva Jézus.


verse #36

mondának azért a zsidók: ím, mint szereti volt őtet!


verse #37

nekik kedig mondának: ez, ki a vaknak szemét megnyitotta, nem tehette, hogy meg ne halt volna ez?


verse #38

azért Jézus ismét megbúsulván ő magába jöve a koporsóhoz. vala kedig a koporsó egy barlang, és követ tettek vala rá.


verse #39

mondá Jézus: vegyétek fel a követ! mondá neki Márta, annak húga, ki meghalt vala. Uram, immár dohos, mert negyednapja vagyon.


verse #40

mondá neki Jézus: nemde megmondám-e neked, hogyha hiendesz, meglátod Istennek dicsőségét?


verse #41

felvevék azért a követ az helyről, hol vala az, aki meghalt vala helyheztetve. Jézus kedig felemelvén az ő szemeit mondá: Atyám, hálát adok neked, mert meghallgattál engemet.


verse #42

én kedig tudom vala, hogy mindenkoron meghallgatsz engemet. de az seregért, ki körüláll, mondám, hogy higgyék, mert te bocsáttál engemet.


verse #43

és mikoron ezt mondotta volna, nagy felszóval üvölté: Lázár, jő ki!


verse #44

és kijöve, aki meghalt vala. kinek kezei és lába is kötve valának sírbeli kötelékekkel, és az orcáját is bekötötték vala keszkenővel. mondá nekik Jézus: oldozzátok meg őtet, és hadd menjen el!


verse #45

sokan azért a zsidók közül, kik jöttenek vala Máriához, és látták vala, miket Jézus tett volna, hínek őbenne.


verse #46

némelyek kedig őközülük elmenének a farizeusokhoz, és megmondák nekik, melyeket tett volna Jézus.


verse #47

annak okáért a papi fejedelmek és a farizeusok conciliumot gyűjtenek, és mondának vala: mit művelünk? mert ez ember sok csodát teszen.


verse #48

ha ilyen módon hagyjuk őtet, mindnyájan neki hisznek, és eljönnek a rómabeliek, elveszik a mi helyünket mind népével egyetembe.


verse #49

egy kedig őközülük, Kaifás nevű, mikoron az esztendőbe főpap volna, mondá nekik: ti nem tudtok valamit.


verse #50

sem eszetekbe nem veszitek, hogy jobb nekünk, hogy egy meghaljon a népért, hogynem mind a teljes nép elvesszen.


verse #51

ezt kedig ő magától nem mondá, de mikoron az esztendőbe főpap volna, prófétálá, hogy Jézus meghalandó volna a népért,


verse #52

és nemcsak a népért, de hogy Istennek fiait, kik eloszlottak vala, egybegyűjtené.


verse #53

az napságról fogva azért tanácsot tartanak egymással, hogy megölnék őtet.


verse #54

Jézus azért immár nem szinte nyilván jár vala a zsidók között, de elmene onnét a tartományba, ki a pusztához közel vagyon, a városba, mely mondatik Efraimnak, és ott vala az ő tanítványival.


verse #55

közel vala kedig a zsidóknak húsvétjuk, és sokan menének fel Jeruzsálembe a tartományból húsvét előtt, hogy megtisztítanák magukat.


verse #56

keresik vala azért Jézust, és beszélnek vala önköztük állván a templomba: mi láttatik nektek, hogy nem jött fel ez ünnepnapra?


verse #57

a főpapok kedig és a farizeusok parancsolatot adtak vala ki, hogyha valaki megtudná, hol volna, megmondaná, hogy megfognák őtet.

Chapters:


Books