chapter 20
az szombatoknak kedig egyik napján jöve Mária Magdolna reggel, még mikoron sötét volna, a koporsóhoz, és látá, hogy a kő felemelve vagyon a koporsóról.
elfuta azért, és jöve Simon Péterhez és amaz másik tanítványhoz, melyet Jézus szeret vala, és mondá nekik: elvitték Uramat a koporsóból, és nem tudjuk, hova helyheztették őtet.
kimene azért Péter és amaz másik tanítványi, és jövének a koporsóhoz.
futnak vala kedig ketten együtt, és amaz másik tanítványi hamarabb előfuta Péternél, és előbb jöve a koporsóhoz.
és mikoron lehajlott volna, látá, hogy a lepedők ott volnának, de nem mene be.
eljöve azért Simon Péter is őutána, és bemene a koporsóba, és látá ott a lepedőket letéve,
és az keszkenőt, mellyel az ő fejét bekötötték vala. nem az lepedőkkel együtt, de külön egybetarkarva egy helyen.
akkoron bemene amaz más tanítvány is, ki előbb jutott vala a koporsóhoz, és látá, és hive.
mert még nem ismerték vala az Írást, hogy fel kellett neki halottaiból támadni.
és elmenének ismét önnönmagukhoz.
Mária kedig áll vala kívüle a koporsónak sírván. mikoron azért sírna, behajola a koporsóba,
és láta két angyalt, ötöztet fehérbe, ülvén, egyik fejéhez, és a másik ott a lábához, holott Krisztus testét helyheztették vala.
mondának neki azok: asszony, mit sírsz? mondá nekik: elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őtet.
mikoron ezt mondotta volna, hátrafordula, és látá Jézust, hogy ott állana, de nem tudja vala, hogy Jézus volna.
mondá neki Jézus: asszony, mit sírsz? kit keressz? amaz azt alítván, hogy kertész volna, mondá neki: Uram, ha te vitted el, mondd meg énnekem, hova tetted azt, és én felveszem őtet.
mondá neki Jézus: Mária! amaz hátrafordula, mondá neki: Rabboni, ( ki mondatik): Mesterem!
mondá neki Jézus: ne illess engemet, mert még fel nem mentem az én Atyámhoz! de menj el az én atyámfiaihoz, és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, én Istenemhez és ti Istentekhez.
eljöve Mária Magdolna meghirdetvén az tanítványoknak, hogy látta volna Urat, és ő neki azokat mondotta volna.
mikoron azért az napon estve volna, mely vala egy a szombatok közül, és az ajtók betéve volnának, holott valának a tanítványok egybegyűlvén az zsidóknak félelméért, eljöve Jézus, megálla köztük, és mondá nekik: békesség tinektek!
és mikoron azt mondotta volna, megmutogatta nekik kezeit és az ő oldalát. örülének azért a tanítványok Úrnak látásán.
mondá azért ismét nekik: békesség tinektek! miként bocsátott engemet Atyám, úgy bocsátlak én is titeket.
mikoron ezeket mondotta volna, rájuk lehele, és mondá nekik: vegyétek Szentlelket!
valakinek megbocsátjátok bűneit, megbocsátva lesznek nekik. valakinek megtartandjátok, megtartva vannak.
Tamás kedig, egyik az tizenkettő közül, ki mondatik kettősnek, nem vala velük, mikoron Jézus odajött vala.
mondának azért neki a több tanítványok: látók az Urat! ő kedig mondá nekik: hogyha nem látandom az ő kezein az vasszegeknek jegyeit, és nem bocsátom az én ujjamat az szegek helyeire, és nem bocsátom az én kezemet az ő oldalába, nem hiszem.
és nyolcadnapnak utána ismét benn valának a tanítványok, és Tamás is velük. eljöve Jézus ajtók betéve lévén, megálla közöttük, és mondá nekik: békesség tinektek!
annakutána mondá Tamásnak: hozd ide a te ujjadat, és lásd meg az én kezeimet, és nyújtsd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, de hívő!
felele Tamás, és mondá neki: én Uram és én Istenem!
mondá neki Jézus: mert láttál engemet, Tamás, és hivél. boldogok, kik nem láttanak, és hittenek.
sok egyéb csodákat is tőn Jézus az ő tanítványi előtt, melyek nincsenek megírva ez könyvbe.
ezek kedig megírattanak, hogy higgyetek: mert az Jézus Krisztus Istennek Fia, és hogy hivén életetek legyen ő nevébe.