Szent János evangéliuma
20. fejezet
1. vers
az szombatoknak kedig egyik napján jöve Mária Magdolna reggel, még mikoron sötét volna, a koporsóhoz, és látá, hogy a kő felemelve vagyon a koporsóról.
2. vers
elfuta azért, és jöve Simon Péterhez és amaz másik tanítványhoz, melyet Jézus szeret vala, és mondá nekik: elvitték Uramat a koporsóból, és nem tudjuk, hova helyheztették őtet.
3. vers
kimene azért Péter és amaz másik tanítványi, és jövének a koporsóhoz.
4. vers
futnak vala kedig ketten együtt, és amaz másik tanítványi hamarabb előfuta Péternél, és előbb jöve a koporsóhoz.
5. vers
és mikoron lehajlott volna, látá, hogy a lepedők ott volnának, de nem mene be.
6. vers
eljöve azért Simon Péter is őutána, és bemene a koporsóba, és látá ott a lepedőket letéve,
7. vers
és az keszkenőt, mellyel az ő fejét bekötötték vala. nem az lepedőkkel együtt, de külön egybetarkarva egy helyen.
8. vers
akkoron bemene amaz más tanítvány is, ki előbb jutott vala a koporsóhoz, és látá, és hive.
9. vers
mert még nem ismerték vala az Írást, hogy fel kellett neki halottaiból támadni.
10. vers
és elmenének ismét önnönmagukhoz.
11. vers
Mária kedig áll vala kívüle a koporsónak sírván. mikoron azért sírna, behajola a koporsóba,
12. vers
és láta két angyalt, ötöztet fehérbe, ülvén, egyik fejéhez, és a másik ott a lábához, holott Krisztus testét helyheztették vala.
13. vers
mondának neki azok: asszony, mit sírsz? mondá nekik: elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őtet.
14. vers
mikoron ezt mondotta volna, hátrafordula, és látá Jézust, hogy ott állana, de nem tudja vala, hogy Jézus volna.
15. vers
mondá neki Jézus: asszony, mit sírsz? kit keressz? amaz azt alítván, hogy kertész volna, mondá neki: Uram, ha te vitted el, mondd meg énnekem, hova tetted azt, és én felveszem őtet.
16. vers
mondá neki Jézus: Mária! amaz hátrafordula, mondá neki: Rabboni, ( ki mondatik): Mesterem!
17. vers
mondá neki Jézus: ne illess engemet, mert még fel nem mentem az én Atyámhoz! de menj el az én atyámfiaihoz, és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, én Istenemhez és ti Istentekhez.
18. vers
eljöve Mária Magdolna meghirdetvén az tanítványoknak, hogy látta volna Urat, és ő neki azokat mondotta volna.
19. vers
mikoron azért az napon estve volna, mely vala egy a szombatok közül, és az ajtók betéve volnának, holott valának a tanítványok egybegyűlvén az zsidóknak félelméért, eljöve Jézus, megálla köztük, és mondá nekik: békesség tinektek!
20. vers
és mikoron azt mondotta volna, megmutogatta nekik kezeit és az ő oldalát. örülének azért a tanítványok Úrnak látásán.
21. vers
mondá azért ismét nekik: békesség tinektek! miként bocsátott engemet Atyám, úgy bocsátlak én is titeket.
22. vers
mikoron ezeket mondotta volna, rájuk lehele, és mondá nekik: vegyétek Szentlelket!
23. vers
valakinek megbocsátjátok bűneit, megbocsátva lesznek nekik. valakinek megtartandjátok, megtartva vannak.
24. vers
Tamás kedig, egyik az tizenkettő közül, ki mondatik kettősnek, nem vala velük, mikoron Jézus odajött vala.
25. vers
mondának azért neki a több tanítványok: látók az Urat! ő kedig mondá nekik: hogyha nem látandom az ő kezein az vasszegeknek jegyeit, és nem bocsátom az én ujjamat az szegek helyeire, és nem bocsátom az én kezemet az ő oldalába, nem hiszem.
26. vers
és nyolcadnapnak utána ismét benn valának a tanítványok, és Tamás is velük. eljöve Jézus ajtók betéve lévén, megálla közöttük, és mondá nekik: békesség tinektek!
27. vers
annakutána mondá Tamásnak: hozd ide a te ujjadat, és lásd meg az én kezeimet, és nyújtsd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, de hívő!
28. vers
felele Tamás, és mondá neki: én Uram és én Istenem!
29. vers
mondá neki Jézus: mert láttál engemet, Tamás, és hivél. boldogok, kik nem láttanak, és hittenek.
30. vers
sok egyéb csodákat is tőn Jézus az ő tanítványi előtt, melyek nincsenek megírva ez könyvbe.
31. vers
ezek kedig megírattanak, hogy higgyetek: mert az Jézus Krisztus Istennek Fia, és hogy hivén életetek legyen ő nevébe.
Könyvek
