Szent János evangéliuma
9. fejezet
1. vers
és előmenvén Jézus láta egy embert, vakot születésétől fogva.
2. vers
és kérdék őtet az ő tanítványi mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e, avagy az ő szülei, hogy vakon születnék?
3. vers
felele Jézus: sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei, de hogy megjelentetnének Istennek cselekedeti őbenne.
4. vers
énnekem szükség művelnem annak művelkedetit, ki engemet bocsátott, míg napja vagyon. eljött az éj, mikoron senki nem művelkedhetik.
5. vers
míg ez világon leszek, ez világnak világossága vagyok.
6. vers
ezt mikoron mondá, az földre pökék, és sárt csinála a nyálból, és a sárt szemére kené a vaknak,
7. vers
és mondá neki: menj el, mosd meg a tón, ki mondatik Siloénak, melyet ha megmagyaráz, bocsáttatottat teszen! elmene azért, és megmossa, és látva jöve meg.
8. vers
azért az ő szomszédi, kik őtet először látták vala, hogy koldus volt volna, mondnak vala: nemde ez-e, aki ül vala, és koldul vala?
9. vers
némelyek mondnak vala: ez az, némelyek ismét: hasonlatos ehhez. de ő mond vala: én vagyok.
10. vers
mondnak vala azért neki: mint nyílanak meg neked szemeid?
11. vers
felele az, és mondá: az ember, ki Jézusnak mondatik, sárt csinála, és megkené az én szemeimet, és mondá nekem: menj el a Siloe tóra, és mosd meg! hogy kedig elmenék és megmosám, látást vevék.
12. vers
mondának azért neki: hol vagyon az? mondá: nem tudom.
13. vers
vivék őtet a farizeusokhoz, ki régtől fogva vak vala.
14. vers
vala kedig szombat, mikoron Jézus a sárt csinálná, és az ő szemét megnyitná.
15. vers
ismét kérdik vala azért őtet a farizeusok, mi módon vett volna látást. amaz kedig mondá nekik: sárt tőn nekem az én szemeimre, és megmosám és látok.
16. vers
mondnak vala azért némelyek a farizeusok közül: ez ember nem Istentől vagyon, mert nem illi meg a szombatot. némelyek kedig mondnak vala: mi módon teheti a bűnös ember ez ilyen csodákat? és különbözés vala köztük.
17. vers
mondának ismét a vaknak: te mit mondasz felőle, hogy megnyitotta neked a te szemeidet? amaz kedig mondá: próféta az.
18. vers
nem hivék azért a zsidók őfelőle, hogy vak volt volna, és szeme megnyílt volna, mígnem előhívák annak ő szüleit is, ki látást vett vala,
19. vers
és megkérdék azokat mondván: ez-e a ti fiatok, kit ti azt mondjátok, hogy vakon született? mi módon lát azért mostan?
20. vers
felelnek nekik az ő szülei, és mondának: tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.
21. vers
de mostan mi módon lásson, nem tudjuk, avagy ki nyitotta meg neki szemeit, nem tudjuk mi. ő maga is emberkorba vagyon, őtet kérdjétek, ő maga szóljon maga felől.
22. vers
ezeket mondák az ő szülei, miérthogy félnek vala a zsidóktól. mert immár megegyenesedtek vala azon a zsidók, hogy valaki őtet Krisztusnak vallaná, kivettetnék a zsinagógából.
23. vers
annak okáért mondák az ő szülei: emberkorba vagyon, ő magát kérdjétek.
24. vers
előhívák azért ismét az embert, aki vak vala, és mondának neki: adj dicsőséget Istennek! mi tudjuk, hogy ez ember bűnös.
25. vers
felele azért nekik, és mondá: ha bűnös, nem tudom. az egyet tudom, hogy mikoron azelőtt vak valék, mostan látok.
26. vers
mondának azért neki ismét: mit tőn neked? mind nyitá meg neked szemeidet?
27. vers
felele nekik: megmondám nektek mostan is, és nem hallátok. miért akarjátok ismét hallani? ti is ő tanítványi akartok-e lenni?
28. vers
gonoszt szólának azért neki, és mondának: te légy ő tanítványa, mi kedig Mózes tanítványi vagyunk.
29. vers
mi tudjuk, hogy Mózesnek szólt Isten, de ezt nem tudjuk, honnét legyen.
30. vers
felele az ember, és mondá nekik: ebbe valami csodálatosság vagyon, hogy ti nem tudjátok, honnét legyen, és nám, megnyitotta az én szemeimet.
31. vers
tudjuk kedig, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de ha valaki Isten tisztelője, és az ő akaratjának enged, azt hallgatja meg.
32. vers
világ kezdetitől fogva nem hallatott, hogy valaki megnyitotta volna vakon születettnek szemét.
33. vers
hogyha ez Istentől nem volna, semmit nem tehetett volna.
34. vers
felelének, és mondának neki: bűnbe születtél teljességgel, és te tanítasz minket? és kitaszigálák őtet.
35. vers
meghallá Jézus, hogy kiűzték volna őtet. és mikoron megtalálta volna azt, mondá neki: te hissz-e Istennek Fiába?
36. vers
felele amaz, és mondá: kicsoda az, Uram, hogy higgyek őbenne?
37. vers
mondá neki Jézus: láttad is őtet, és aki veled szól, ő az.
38. vers
amaz kedig mondá: hiszek, Uram! és imádá őtet.
39. vers
és mondá neki Jézus: ítéletre jöttem én ez világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.
40. vers
és meghallák ezeket némelyek az farizeusok közül, kik ővele valának, és mondának neki: vakok vagyunk-e mi is?
41. vers
mondá nekik Jézus: ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. de mostan azt mondjátok: látunk. azért a ti bűnötök megmarad.
Könyvek
