Szent János evangéliuma
6. fejezet
1. vers
ezeknek utána mene Jézus Galileai-tengeren túl, mely vagyon Tibériás mellett.
2. vers
és követi vala őtet nagy sokaság, mert látják vala a csodatételeket, melyeket teszen vala azokon, kik betegek valának.
3. vers
elmene azért Jézus az hegyre, és ott ül vala az ő tanítványival.
4. vers
az húsvét kedig, az zsidóknak ünnepük napja közel vala.
5. vers
mikoron kedig Jézus felemelte volna az ő szemeit, és látta volna, hogy nagy sokaság jönne őhozzá, mondá Fülöpnek: honnét veszünk kenyeret, hogy egyenek ezek?
6. vers
ezt kedig mondja vala kísértvén őtet, mert ő tudja vala, mit teendő volna.
7. vers
felele neki Fülöp: kétszáz pénz ára kenyér nem elég ezeknek, bátor csak egy kicsinyt venne mindenki.
8. vers
mondá neki egy a tanítványok közül, kinek András vala neve, Simon Péternek atyafia:
9. vers
vagyon itt egy gyermek, kinél öt árpakenyér vagyon, és két hal, de micsoda az ennyi nép között?
10. vers
mondá azért Jézus: ültessétek le az embereket! vala kedig ott az helyen sok széna. leülének azért férfiak szám szerint olymint ötezren.
11. vers
vevé azért Jézus az kenyereket, és mikoron hálát adott volna, osztogatta az ő tanítványinak, a tanítványok kedig a letelepedteknek. azon módon az halakból is annyit, amennyit akarnak vala.
12. vers
minekutána kedig megelégedének, mondá az ő tanítványinak: szedjétek fel, akik megmaradtanak, az esőlékeket, hogy el ne vesszenek!
13. vers
felszedék azért, és megtöltenek tizenkét kosárt az esőlékekből, az öt árpakenyérből és a két halból, melyek megmaradtanak vala azoktól, kik ettenek vala.
14. vers
azért az emberek, mikoron látták volna a csodát, melyet Jézus tőn, mondnak vala: mert ez az igaz próféta, ki eljövendő ez világra.
15. vers
mikoron azért megismerte volna Jézus, hogy eljönnének, és elragadnák őtet, hogy királlyá tennék, elfuta ismét a hegyre önnönmaga.
16. vers
hogy kedig estve lőn, az ő tanítványi a tengerre szállanak,
17. vers
és mikoron hajóba mentenek volna, általkelék a tengert, és menének Kafarnaumba. immár kedig sötétségek valának, és mégsem jött vala Jézus hozzájuk.
18. vers
a tenger kedig, ( nagy szél fúván), felfuvalkodik vala.
19. vers
mikoron kedig immáron eveztenek volna huszonöt avagy harminc mélyföldet, láták Jézust, hogy a tengeren járna, és az hajóhoz közelgetne, megfélemlenek.
20. vers
de ő mondá nekik: én vagyok, ne féljetek!
21. vers
akarák azért őtet a hajóba venni, de a hajó mindjárast a földhöz juta, amelyre mennek vala.
22. vers
másodnapon kedig a sereg, mely áll vala az tengeren túl, hogy meglátá, mert egyéb hajó nem volna ott, hanem csak az egy, melybe az ő tanítványi bementenek vala, és hogy Jézus az ő tanítványival együtt nem ment volna a hajóba, hanem hogy az ő tanítványi csak ő maguk mentenek volna el.
23. vers
( jövének más hajócskák is Tibériásból oda a helyre, hol a kenyeret ették vala, minekutána Úr hálát adott volna).
24. vers
mikoron azért látta volna a sereg, hogy Jézus nem volna ott, sem az ő tanítványi, ők is a hajócskákba bemenének, és jövének Kafarnaumba keresvén Jézust.
25. vers
és mikoron megtalálták volna őtet a tengeren túl, mondának neki: Mester, mikoron jöttél ide?
26. vers
felele nekik Jézus, és mondá: bizony, bizony, mondom nektek, kerestek engemet nem azért, hogy a csodákat láttátok, hanem hogy ettetek a kenyerekből, és megelégedtetek.
27. vers
cselekedjetek nem étket, ki elvész, de ki megmarad az örök életre, melyet Embernek Fia ad nektek, mert ezt az Atyaisten megjegyzette.
28. vers
mondának azért neki: mit tegyünk, hogy Istennek cselekedetit cselekedjük?
29. vers
felele Jézus, és mondá nekik: ez az Istennek cselekedeti, hogy higgyetek abba, kit ő bocsátott.
30. vers
mondának azért neki: micsoda jelt tész te azért, hogy lássuk, és higgyünk neked? mit művelkedel?
31. vers
a mi atyáink mannát ettek a pusztába, miképpen meg vagyon írván: kenyeret mennyországból ada nekik enniük.
32. vers
mondá azért nekik Jézus: nem Mózes adott nektek kenyeret mennyországból, de az én Atyám ad nektek igaz kenyeret mennyországból.
33. vers
mert Istennek kenyre az, ki mennyországból szállott le, és ez világnak életet ad.
34. vers
mondának azért neki: Uram, mindenkoron azt a kenyeret adjad minekünk!
35. vers
mondá azért nekik Jézus: én vagyok az életnek kenyere. aki énhozzám jő, nem éhezik, és aki énbennem hiszen, nem szomjúhozik soha.
36. vers
de megmondám nektek, hogy láttatok engemet, de nem hisztek.
37. vers
minden, valakit Atyám nekem ad, énhozzám jő, és azt, aki énhozzám jövend, ki nem vetem.
38. vers
mert leszállottam mennyországból, hogy tegyem, nem, mit én akarok, de azt, amit akar az, ki engemet bocsátott.
39. vers
mert ez annak akaratja, ki engemet bocsátott, Atyámnak, hogy valamit el ne veszítsek mindazokból, kiket énnekem adott, de feltámasszam azokat az utolsó napon.
40. vers
ez kedig annak akaratja, ki engemet bocsátott, hogy minden, valaki látja a Fiát, és hiszen őbenne, örökkévaló életi legyen, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
41. vers
zúgódnak vala kedig a zsidók arról, hogy azt mondta vala: én vagyok az kenyér, ki mennyországból leszállottam.
42. vers
és mondnak vala: nemde ez-e a Jézus, Józsefnek fia, kinek mi mind atyját, anyját ismerjük? mi módon mondja azért: mennyországból szállottam le?
43. vers
felele Jézus azért, és mondá nekik: ne zúgódjatok tinnenközöttetek!
44. vers
senki nem jöhet énhozzám, hanemha Atyám, ki engemet bocsátott, vonandja azt, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
45. vers
írva vagyon a prófétáknál: és lesznek mindnyájan taníttattak Istentől. minden azért, ki hallotta Atyámtól, és megtanulta, énhozzám jő.
46. vers
nem hogy az Atyát valaki látta volna, hanem csak aki Istentől vagyon, az látta az Atyát.
47. vers
bizony, bizony, mondom nektek, valaki énbennem hiszen, örökké él.
49. vers
a ti atyátok mannát őnek a pusztába, és meghalának.
50. vers
ihon vagyon a kenyér, ki mennyországból szállott le, hogy valaki őbenne eszik, meg ne haljon.
51. vers
én vagyok az élő kenyér, ki mennyországból szállottam le. valaki ez kenyérbe eszik, örökké él, és az kenyér, melyet én adok, az én testem ez világnak életéért.
52. vers
vetekednek vala azért önköztük az zsidók mondván: miképpen adhatja ez nekünk az ő testét megennünk?
53. vers
mondá azért nekik Jézus: bizony, bizony, mondom nektek, hogyha nem ehenditek Embernek Fiának testét, és az ő vérét nem isszátok, nem leszen élet tibennetek.
54. vers
aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örökké él, és én feltámasztom őtet az utolsó napon.
55. vers
mert az én testem igaz étek, és az én vérem igaz ital.
56. vers
aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, énbennem lakozik, és én őbenne.
57. vers
miképpen bocsátott engemet az én élő Atyám, és én élek Atyámért, azon módon ki engemet eszen, él, ő is énérettem.
58. vers
ihon vagyon a kenyér, ki mennyországból szállott le, nem miképpen a ti atyátok őnek mannát, és meghalának. valaki ez kenyeret eszi, mindörökké él.
59. vers
ezeket mondá Jézus a zsinagógába, mikoron Kafarnaumba tanítana.
60. vers
sokak azért az ő tanítványi közül, kik ezt hallották vala, mondának: kemény ez beszéd. ki hallgathatja őtet?
61. vers
tudván kedig ezt Jézus ő magába, hogy zúgódnának erről az ő tanítványi, mondá nekik: ez bánt-e meg titeket?
62. vers
mi leszen azért, ha látandjátok Embernek Fiát felmenőt, hol előbb vala?
63. vers
a lélek az, ki életet ad, a test semmit nem használ. ez beszédek, melyeket én szólok nektek, lélek és élet.
64. vers
de vannak némelyek közületek, kik nem hiszik, mert eleitől fogva megismerte vala Jézus, kik volnának a nem hívők, és ki volna őtet elárulandó.
65. vers
és mond vala: az okáért megmondám nektek, hogy senki nem jöhet énhozzám, hanemha az én Atyámtól adatik neki.
66. vers
az időtől fogva sokan az ő tanítványi közül fogyatkozának meg tőle őtet elhagyván, továbbá kedig vele nem járnak vala.
67. vers
mondá azért Jézus a tizenkettőnek: nemde ti is el akartok-e menni?
68. vers
felele neki Simon Péter, és mondá: Uram, kihez mennénk? örökkévaló életnek beszéde vagyon nálad.
69. vers
és mi hisszük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
70. vers
felele Jézus: nemde én választalak-e titeket tizenketten, és egy közületek ördög?
71. vers
mondja vala kedig ezt Júdásról, Simon iskarióti fiáról, mert ez őtet elárulandó vala, noha egy volna az tizenkettő közül.
Könyvek
