Szent János evangéliuma

5. fejezet

Fejezetek:

ezeknek utána vala a zsidóknak ünnepük napjuk, és felmene Jézus Jeruzsálembe.

vagyon kedig Jeruzsálembe, hol az áldozott juhoknak vérét szokták vala mosni, egy tó, kinek zsidóul Beteszda neve, melynek őt portikusza vala.

3. vers

ezekbe fekszik vala betegeknek sokasága, vakok, sánták, megaszottak, várván a víznek felindítását.

4. vers

mert az angyal bizonyos napokon leszáll vala a tóra, felzavarja vala a vizet. azért valaki a felzavarásnak utána először mehet vala a vízbe, meggyógyul vala akármi betegségből.

5. vers

vala kedig ott egy néminemű ember, ki harmincnyolc esztendeig tartatott vala betegségbe.

6. vers

ezt mikoron látta volna Jézus, hogy ott feküdnék, és megismerte volna, hogy sok ideig tartatott volna betegség miatt, mondá neki: akarsz-e meg meggyógyulni?

7. vers

felele neki a beteg: Uram, nincsen emberem, ki a tóba bocsásson engemet, mikoron a víz megzavartatik, hanem mikoron én oda akarnék mennem, más éri előttem.

8. vers

mondá kedig neki Jézus: kelj fel, vedd fel ágyadat, és járj!

9. vers

és mindjárast megvigaszék az ember, és felvevé ágyát, és jár vala. vala kedig az napon szombatnap.

10. vers

mondnak vala azért a zsidók annak, ki megvigaszott vala: szombat vagyon, nem szabad ágyadat felvenned.

11. vers

felele nekik: aki engemet meggyógyíta, a mondá énnekem: vedd fel ágyadat, és járj!

12. vers

azért kérdék őtet: kicsoda az az ember, ki mondá teneked: vedd fel ágyadat, és járj?

13. vers

az kedig, aki meggyógyult vala, nem tudja vala, ki volna. Jézus kedig elvevé magát onnét, miérthogy sokaság vala ott az helyen.

14. vers

annakutána megtalálá Jézus őtet a templomba, és mondá neki: ím, megvigasztál, lássad, hogy ennekutána ne vétkezzél, hogy gonoszban ne történjék dolgod!

15. vers

elmene az ember, és meghirdeté a zsidóknak, hogy Jézus volt volna, aki őtet meggyógyította volna.

16. vers

és ennek okáért utánavalának Jézusnak a zsidók, és akarják vala őtet megölni, hogy ezeket szombaton művelte volna.

17. vers

Jézus kedig felele nekik: az én Atyám mind ez ideig cselekedik, én is cselekedem.

18. vers

azért a zsidók annál inkább akarják vala őtet megölni, miérthogy nemcsak a szombatot tette volna meg, de még Atyját is Istennek mondotta volna magát Istenhez hasonlatossá tévén.

19. vers

felele azért Jézus, és mondá nekik: bizony, bizony, mondom nektek, nem tehet a Fiú valamit ő magától, hanemha látja Atyját cselekedni. mert valmiket az Atya teend, ugyanazonokat teszi a Fiú is.

20. vers

mert az Atya szereti a Fiút, és megmutatja neki, mit ő teszen, és még ennél nagyobb cselekedeteket is mutat neki, hogy ti csodáljátok.

21. vers

és miképpen az Atya feltámasztja az halottakat, és megélteti, azonképpen a Fiú is, akiket akar, megéltet.

22. vers

mert az Atya senkit nem ítél, de minden ítéletet a Fiúnak adott,

23. vers

hogy mindenek tiszteljék a Fiát, mint az Atyát tisztelik. aki nem tiszteli a Fiát, az nem tiszteli az Atyát, ki őtet bocsátta.

24. vers

bizony, bizony, mondom nektek, valaki az én beszédemet hallgatja, és hiszen abba, ki engemet bocsátott, örökké él, és kárhozatra nem jő, de az haláltól életre ment.

25. vers

bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljő az óra, és mostan vagyon, mikoron a halottak hallják Istennek Fiának szavát, és akik meghallandják, élnek.

26. vers

mert miként az Atyának vagyon életi önnönmagába, azonképpen adott a Fiúnak is életet lenni ő magába,

27. vers

és ítélésnek hatalmát is neki adta, mert Embernek Fia.

28. vers

ne csodáljátok ezt, mert jő oly óra, melybe mindenek, kik a koporsókba vannak, hallják az ő szavát, és előjönnek.

29. vers

akik jót cselekedtenek, feltámadásra az életre. akik kedig gonoszt cselekedtenek, kárhozatnak feltámadására.

30. vers

nem tehetek én valamit én magamtól. amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igaz, mert nem keresem az én akaratomat, hanem annak akaratját, ki engemet bocsátott. Atyámét.

31. vers

ha én bizonyságot tennék magamról, az én bizonyságom igaz nem volna.

32. vers

vagyon más, ki énrólam bizonyságot teszen, és tudom, hogy igaz az ő bizonysága, melyet énfelőlem teszen.

33. vers

ti, ki küldétek Jánoshoz, az is bizonyságot tőn az igazságról.

34. vers

de én nem embertől veszek bizonyságot, de ezt mondom azért, hogy ti üdvözüljetek.

35. vers

az égő és fénylő szövétnek vala, ti kedig csak ideig akarátok vigadni az ő világánál.

36. vers

de nekem bizonyságom vagyon, nagyobb János bizonyságánál. mert az cselekedeteket, melyeket adott énnekem Atyám, hogy elvégezzem őket, ( azokat mondom, a cselekedeteket, melyeket én teszek,) bizonyságot tesznek énrólam, hogy Atyám bocsátott engemet.

37. vers

és Atyám, ki engemet bocsátott, ő tett énrólam bizonyságot. de az ő beszédét sem hallottátok soha, sem színét nem láttátok,

38. vers

és az ő beszéde nálatok meg nem maradandó, mert akit ő bocsátott, annak ti mindnyájan nem hisztek.

39. vers

tudakozzátok meg az Írásokról, mert ti volnátok azok, kik láttatnátok, hogy örökkévaló élet volna tibennetek. és ugyanazon Írások bizonyságot tesznek énrólam is,

40. vers

de ti nem akartok énhozzám jönni, hogy örökkévaló életetek volna.

41. vers

dicsőséget emberektől nem veszek.

42. vers

de megismertelek titeket, hogy Istennek szereteti nincsen bennetek.

43. vers

én jöttem az én Atyám nevébe, és nem vesztek engemet. ha más jövend kedig az ő nevébe, azt előveszitek.

44. vers

miképpen hihettek ti, kik egytek mástok dicsőségét elveszitek? és az dicsőséget, mely csak Istentől származik, nem keresitek?

45. vers

ne alítsátok azt, hogy én vádolandó volnék titeket Atyámnál. vagyon, ki vádoljon, Mózes, kibe ti reménységteket vetettétek.