Szent János evangéliuma
capítulo 5
verso 1
ezeknek utána vala a zsidóknak ünnepük napjuk, és felmene Jézus Jeruzsálembe.
verso 2
vagyon kedig Jeruzsálembe, hol az áldozott juhoknak vérét szokták vala mosni, egy tó, kinek zsidóul Beteszda neve, melynek őt portikusza vala.
verso 3
ezekbe fekszik vala betegeknek sokasága, vakok, sánták, megaszottak, várván a víznek felindítását.
verso 4
mert az angyal bizonyos napokon leszáll vala a tóra, felzavarja vala a vizet. azért valaki a felzavarásnak utána először mehet vala a vízbe, meggyógyul vala akármi betegségből.
verso 5
vala kedig ott egy néminemű ember, ki harmincnyolc esztendeig tartatott vala betegségbe.
verso 6
ezt mikoron látta volna Jézus, hogy ott feküdnék, és megismerte volna, hogy sok ideig tartatott volna betegség miatt, mondá neki: akarsz-e meg meggyógyulni?
verso 7
felele neki a beteg: Uram, nincsen emberem, ki a tóba bocsásson engemet, mikoron a víz megzavartatik, hanem mikoron én oda akarnék mennem, más éri előttem.
verso 8
mondá kedig neki Jézus: kelj fel, vedd fel ágyadat, és járj!
verso 9
és mindjárast megvigaszék az ember, és felvevé ágyát, és jár vala. vala kedig az napon szombatnap.
verso 10
mondnak vala azért a zsidók annak, ki megvigaszott vala: szombat vagyon, nem szabad ágyadat felvenned.
verso 11
felele nekik: aki engemet meggyógyíta, a mondá énnekem: vedd fel ágyadat, és járj!
verso 12
azért kérdék őtet: kicsoda az az ember, ki mondá teneked: vedd fel ágyadat, és járj?
verso 13
az kedig, aki meggyógyult vala, nem tudja vala, ki volna. Jézus kedig elvevé magát onnét, miérthogy sokaság vala ott az helyen.
verso 14
annakutána megtalálá Jézus őtet a templomba, és mondá neki: ím, megvigasztál, lássad, hogy ennekutána ne vétkezzél, hogy gonoszban ne történjék dolgod!
verso 15
elmene az ember, és meghirdeté a zsidóknak, hogy Jézus volt volna, aki őtet meggyógyította volna.
verso 16
és ennek okáért utánavalának Jézusnak a zsidók, és akarják vala őtet megölni, hogy ezeket szombaton művelte volna.
verso 17
Jézus kedig felele nekik: az én Atyám mind ez ideig cselekedik, én is cselekedem.
verso 18
azért a zsidók annál inkább akarják vala őtet megölni, miérthogy nemcsak a szombatot tette volna meg, de még Atyját is Istennek mondotta volna magát Istenhez hasonlatossá tévén.
verso 19
felele azért Jézus, és mondá nekik: bizony, bizony, mondom nektek, nem tehet a Fiú valamit ő magától, hanemha látja Atyját cselekedni. mert valmiket az Atya teend, ugyanazonokat teszi a Fiú is.
verso 20
mert az Atya szereti a Fiút, és megmutatja neki, mit ő teszen, és még ennél nagyobb cselekedeteket is mutat neki, hogy ti csodáljátok.
verso 21
és miképpen az Atya feltámasztja az halottakat, és megélteti, azonképpen a Fiú is, akiket akar, megéltet.
verso 22
mert az Atya senkit nem ítél, de minden ítéletet a Fiúnak adott,
verso 23
hogy mindenek tiszteljék a Fiát, mint az Atyát tisztelik. aki nem tiszteli a Fiát, az nem tiszteli az Atyát, ki őtet bocsátta.
verso 24
bizony, bizony, mondom nektek, valaki az én beszédemet hallgatja, és hiszen abba, ki engemet bocsátott, örökké él, és kárhozatra nem jő, de az haláltól életre ment.
verso 25
bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljő az óra, és mostan vagyon, mikoron a halottak hallják Istennek Fiának szavát, és akik meghallandják, élnek.
verso 26
mert miként az Atyának vagyon életi önnönmagába, azonképpen adott a Fiúnak is életet lenni ő magába,
verso 27
és ítélésnek hatalmát is neki adta, mert Embernek Fia.
verso 28
ne csodáljátok ezt, mert jő oly óra, melybe mindenek, kik a koporsókba vannak, hallják az ő szavát, és előjönnek.
verso 29
akik jót cselekedtenek, feltámadásra az életre. akik kedig gonoszt cselekedtenek, kárhozatnak feltámadására.
verso 30
nem tehetek én valamit én magamtól. amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igaz, mert nem keresem az én akaratomat, hanem annak akaratját, ki engemet bocsátott. Atyámét.
verso 31
ha én bizonyságot tennék magamról, az én bizonyságom igaz nem volna.
verso 32
vagyon más, ki énrólam bizonyságot teszen, és tudom, hogy igaz az ő bizonysága, melyet énfelőlem teszen.
verso 33
ti, ki küldétek Jánoshoz, az is bizonyságot tőn az igazságról.
verso 34
de én nem embertől veszek bizonyságot, de ezt mondom azért, hogy ti üdvözüljetek.
verso 35
az égő és fénylő szövétnek vala, ti kedig csak ideig akarátok vigadni az ő világánál.
verso 36
de nekem bizonyságom vagyon, nagyobb János bizonyságánál. mert az cselekedeteket, melyeket adott énnekem Atyám, hogy elvégezzem őket, ( azokat mondom, a cselekedeteket, melyeket én teszek,) bizonyságot tesznek énrólam, hogy Atyám bocsátott engemet.
verso 37
és Atyám, ki engemet bocsátott, ő tett énrólam bizonyságot. de az ő beszédét sem hallottátok soha, sem színét nem láttátok,
verso 38
és az ő beszéde nálatok meg nem maradandó, mert akit ő bocsátott, annak ti mindnyájan nem hisztek.
verso 39
tudakozzátok meg az Írásokról, mert ti volnátok azok, kik láttatnátok, hogy örökkévaló élet volna tibennetek. és ugyanazon Írások bizonyságot tesznek énrólam is,
verso 40
de ti nem akartok énhozzám jönni, hogy örökkévaló életetek volna.
verso 41
dicsőséget emberektől nem veszek.
verso 42
de megismertelek titeket, hogy Istennek szereteti nincsen bennetek.
verso 43
én jöttem az én Atyám nevébe, és nem vesztek engemet. ha más jövend kedig az ő nevébe, azt előveszitek.
verso 44
miképpen hihettek ti, kik egytek mástok dicsőségét elveszitek? és az dicsőséget, mely csak Istentől származik, nem keresitek?
verso 45
ne alítsátok azt, hogy én vádolandó volnék titeket Atyámnál. vagyon, ki vádoljon, Mózes, kibe ti reménységteket vetettétek.
verso 46
mert ha Mózesnek hittetek volna, bizonyával nekem is hittetek volna. mert ő énrólam írt.
verso 47
ha kedig az ő Írásának nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédemnek?
Libros
