Szent János evangéliuma
capítulo 18
verso 1
mikoron ezeket Jézus megmondotta volna, kimene az ő tanítványival Kidron-patakon túl, holott vala egy kert, melybe bemene ő is, és az ő tanítványi is.
verso 2
tudja vala kedig Júdás is, ki őtet árulja vala, az helyet, mert Jézus gyakorta megyen vala oda az ő tanítványival.
verso 3
Júdás azért mikoron vette volna a sokaságot, a papi fejedelmek és farizeusok szolgáit, odajöve lámpásokkal és fáklyákkal, és fegyverekkel.
verso 4
Jézus azért tudván mindeneket, melyek őrá valának jövendők, eleikbe mene, és mondá nekik: kit kerestek?
verso 5
felelének neki: a názáretbeli Jézust. mondá nekik Jézus: én vagyok. és áll vala Júdás is velük, ki őtet árulja vala.
verso 6
és mihelyen mondá Jézus, hogy én vagyok, hátramenének és a földre esének.
verso 7
ismét megkérdé azért őket: kit kerestek? amazok kedig mondának: a názáretbeli Jézust.
verso 8
felele nekik Jézus: megmondám nektek, hogy én vagyok. azért ha engemet kerestek, hagyjátok elmenni ezeket!
verso 9
hogy beteljesednék az beszéd, melyet mondott vala: azok közül, melyeket énnekem adtál, nem vesztettem el valamelyet.
verso 10
azért mikoron Simon Péternek tőre volna, kivoná azt, és a papi fejedelem szolgájához üté, és elvágá az ő jobb fülét. vala kedig a szolgának Malkus neve.
verso 11
mondá azért Jézus Péternek: bocsásd hüvelyébe a te tőrödet! az pohárt, melyet nekem Atyám adott, azt akarod-e, hogy ne igyam meg?
verso 12
a sokaság azért és az előttük járó, az zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őtet.
verso 13
és vivék Annáshoz őtet először, mely Kaifásnak ipa vala, ki az esztendőbe papi fejedelem vala.
verso 14
vala kedig a Kaifás az, ki a zsidóknak tanácsot adott vala, hogy jobb volna egy embernek meghalni a népért.
verso 15
követi vala kedig Jézust Simon Péter és a más tanítvány is. az a tanítvány kedig ismeretségébe vala a papi fejedelemnek, és bemene Jézussal a papi fejedelem palotájába.
verso 16
Péter kedig az ajtón kívül áll vala. kijöve azért az a más tanítványi, ki a papi fejedelemnek ismeretibe vala, szóla az ajtótartónak, és bevivé Pétert.
verso 17
mondá azért Péternek az ajtótartó leány: nemde te is ez embernek tanítványi közül való vagy-e? mondá: nem vagyok.
verso 18
állnak vala kedig a szolgák és szolgálók, kik tüzet tettenek vala, mert hideg vala, és magukat fűtik vala. Péter is kedig velük vala állván és fűtőzvén.
verso 19
a papi fejedelem azért kérdé Jézust az ő tanítványi felől és az ő tudománya felől.
verso 20
felele neki Jézus: én nyilván szóltam ez világnak, én mindenkoron a zsinagógába és a templomba tanítottam, melybe az zsidók gyűltenek, és titkon semmit nem szóltam.
verso 21
mit kérdesz engemet? kérdjed azokat, kik engemet hallottanak, mit szóltam nekik! ím, azok tudják, mit mondtam én.
verso 22
mikoron ezt mondotta volna, a szolgáknak egyik, ki hozzá közel állana, arcul csapá Jézust mondván: ezenképpen felelsz-e a papi fejedelemnek?
verso 23
felele Jézus: ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonosztól, de ha jól, mit versz engemet?
verso 24
és küldé őtet Annás megkötözve Kaifáshoz, a papi fejedelemhez.
verso 25
áll vala kedig Simon Péter, es fűti vala magát. mondának azért neki: nemde te is az ő tanítványi közül való vagy-e? megtagadá ő, és mondá: nem vagyok.
verso 26
mondá neki egy a papi fejedelmek szolgái közül, annak rokonsága, kinek Péter elvágta vala fülét: nemde láttalak-e én tégedet a kerbe vele?
verso 27
azért ismét megtagadá Péter, és mindjárast kakas énekele.
verso 28
vivék azért Jézust Kaifáshoz az ítélőházba. reggel vala kedig, és ők be nem menének az ítélőházba, hogy meg ne fertőztetnének, de hogy húvétot ennének.
verso 29
kijöve azért Pilátus hozzájuk, és mondá: micsoda panaszt tesztek ez ember ellen?
verso 30
felelének, és mondának neki: ha ez bűnös ember nem volna, hát semmiképpen nem adtuk volna te kezedbe őtet.
verso 31
mondá azért nekik Pilátus: vegyétek azért ti őtet, és az ti törvénytek szerint ítéljétek meg! mondának azért a zsidók neki: nekünk nem illik valakit megölnünk.
verso 32
hogy Jézusnak beszéde beteljesednék, melyet monda, mikoron jelenti vala, minemű halállal halandó volna meg.
verso 33
ismét bemene azért az ítélőházba Pilátus, és Jézust is elhívá, s mondá neki: te vagy-e a zsidóknak királya?
verso 34
felele Jézus: tenmagadtól mondod-e te ezt, avagy egyebek mondták neked énfelőlem?
verso 35
felele Pilátus: zsidó vagyok-e én? a te néped és a te papi fejedelmid adtanak nekem tégedet, mit tettél?
verso 36
felele Jézus: az én országom nincsen ez világból, mert ha ez világból volna az én országom, az én szolgáim bizonyával törekednének, hogy ne adatnám a zsidók kezébe. mostan kedig az én országom nincsen innét.
verso 37
mondá azért neki Pilátus: azért király vagy-e te? felele Jézus: te mondod, hogy király vagyok én. én arra születtem, és arra jöttem ez világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságnak. minden, valaki igazságból vagyon, hallja az én beszédemet.
verso 38
mondá neki Pilátus: micsoda az igazság? és mikoron ezt mondotta volna, ismét kimene a zsidókhoz, és mondá nekik: én semmi okot őbenne nem találok.
verso 39
szokástok kedig nektek, hogy egyet elbocsássak húsvétra. akarjátok-e azért, hogy elbocsássam nektek azt a zsidóknak királyát?
verso 40
felüvöltenek ismét mindnyájan mondván: ne azt, hanem Barabást! vala kedig Barabás lator.
Libros
