Szent János evangéliuma
capítulo 14
verso 1
mondá kedig az ő tanítványinak: meg ne háborodjék a ti szívetek, hisztek Istenbe, énbennem is higgyetek!
verso 2
az én Atyámnak házába sok lakóhelyek vannak. ha különben volna, megmondtam volna nektek, elmegyek, hogy helyet csináljak nektek.
verso 3
és ha elmenendek nektek helyet csinálni, ismét eljövök, hozzám veszlek titeket, hogy hol én vagyok, ti is ott legyetek.
verso 4
és ahova én megyek, tudjátok, az utat is tudjátok.
verso 5
mondá neki Tamás: Uram, nem tudjuk hova mégy, és mi módon tudhatjuk meg az utat?
verso 6
felele neki Jézus: én vagyok az út, igazság és élet. senki nem jött Atyámhoz, hanem csak énáltalam.
verso 7
ha engemet ismertetek volna, az én Atyámat is bizonyával ismertétek volna, és mostan ismeritek őtet, és láttátok őtet.
verso 8
mondá neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk Atyádat, és elég nekünk.
verso 9
mondá neki Jézus: ennyi időtől fogva vagyok veletek, s mégsem ismertek-e engemet? Fülöp, aki engemet lát, látja Atyámat is. és miképpen mondod te: mutasd meg nekünk Atyádat?
verso 10
nem hiszed-e, hogy én Atyámba, és Atyám énbennem vagyon? ez beszédeket, melyeket szólok nektek, nem én magamtól szólom. Atyám, ki énbennem lakozik, ő cselekedik.
verso 11
higgyetek nekem, hogy én Atyámba vagyok, és Atyám énbennem. ha különben nem hisztek, higgyetek avagy az cselekedetekért nekem!
verso 12
bizony, bizony, mondom nektek: valaki hiszen énbennem, aminemű cselekedeteket én művelek, ő is műveli, és ezeknél nagyobbakat is művel, mert én Atyámhoz megyek,
verso 13
és valamit kérendetek én nevembe, azt teszen, hogy az Atya dicsőültessék a Fiú által.
verso 14
ha valamit kérendetek az én nevem által, én megművelem.
verso 15
ha engemet szerettek, az én parancsolatimat megtartsátok,
verso 16
és én kérem Atyámat, és más vigasztalót ad nektek, hogy örökké veletek maradjon:
verso 17
Igazságnak Lelkét, melyet ez világ nem vehet, mert nem látja őtet, sem ismeri őtet. ti kedig ismeritek őtet, mert nálatok marad, és tibennetek leszen.
verso 18
nem hagylak titeket árvává, hozzátok jövök.
verso 19
még egy kevés, és aztán ez világ nem lát engemet, de ti láttok, mert én élek, és ti is éltek.
verso 20
az napon ismeritek meg, hogy én vagyok az én Atyámba, és ti énbennem, és én tibennetek.
verso 21
akinél az én parancsolatim vannak, és megtartja azokat az, aki engemet szeret. aki kedig engemet szeret, szerettetik az én Atyámtól, és én is szeretem őtet, és megmutatom magamat neki.
verso 22
mondá neki Júdás, nem amaz iskarióti: Uram, hogy az, hogy megmutatandó vagy magadat minekünk, és nem ez világnak?
verso 23
felele Jézus, és mondá nekik: ha valaki engemet szeret, az én beszédemet megtartja, az én Atyám is szereti őtet, és őhozzá jövünk, és őnála lakodalmat teszünk.
verso 24
aki engemet nem szeret, az én beszédemet nem tartja. és a beszédet, kit hallottatok, nem enyém, de azé, ki engemet bocsátott, Atyámé.
verso 25
ezeket szólám nektek nálatok lakván.
verso 26
a Vigasztaló kedig, ki az Szentlélek, melyet bocsát az én Atyám én nevembe, az titeket megtanít mindenekre, és mindeneket eszetekbe juttat, valamik mondtam nektek.
verso 27
békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek. nem miképpen ez világ adja, én adom nektek. meg ne háborodjék az ti szívetek, se meg ne félemljék!
verso 28
hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és ismét hozzátok jövök. ha engemet szeretnétek, bizonyával örülnétek rajta, hogy azt mondám, mert Atyámhoz megyek, mert Atyám nálamnál nagyobb.
verso 29
és mostan megmondtam nektek, minekelőtte meglett legyen, hogy mikoron, aztán megleszen, higgyetek.
verso 30
ennekutána nem sokat szólok veletek, mert eljött ez világnak fejedelme, és énbennem semmije nincsen.
verso 31
de hogy megismerje ez világ, mert szeretem Atyámat, és miképpen parancsolatot adott nekem Atyám, úgy teszek. keljetek fel, menjünk el innét!
Libros
