Szent János evangéliuma
capítulo 4
verso 1
mikoron kedig megismeré Úr, hogy az farizeusok meghallották volna, hogy Jézus több tanítványokat szerezne és keresztelne, hogynemmint János,
verso 2
( jóllehet, Jézus önnönmaga nem keresztel vala, hanem az ő tanítványi,)
verso 3
elhagyja zsidóságot, és mene ismét Galileába.
verso 4
szükség vala kedig általmenni Szamarián.
verso 5
jöve azért Szamariának városába, ki mondatik Szikarnak, az örökség mellett, melyet Jákob adott vala az ő fiának, Józsefnek.
verso 6
ott vala kedig Jákobnak kútja. azért mikoron Jézus megfáradott volna az úton, ül vala úgy a kút felett. vala kedig olymint hat óra.
verso 7
és eljöve egy szamaritána asszonyi állat, hogy vizet merítene. mondá neki Jézus: adj innom énnekem!
verso 8
( mert az ő tanítványi a városba mentenek vala, hogy enniük valót vennének).
verso 9
mondá azért neki az a szamaritána asszonyi állat: miképpen kérsz éntőlem innod, ha te zsidó vagy, én kedig szamaritána? nám nem közösülnek a zsidók a szamaritánusokkal?
verso 10
felele Jézus, és mondá neki: ha tudnád Istennek ajándékát, és ki legyen az, ki neked azt mondja, adj innom énnekem, te kértél volna őtőle, és adott volna élő vizet neked.
verso 11
mondá neki az asszony: Uram, nincsen mivel merítened, a kút is mély, azért honnét vagyon neked az élő víz?
verso 12
nemde nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Jákobnál, ki adta nekünk ez kutat, és ő maga is ebből itt, az ő fia is és barmai?
verso 13
felele Jézus, és mondá neki: minden, ki ez vízbe iszik, ismét megszomjúhozik.
verso 14
de valaki a vízbe iszik, melyet én neki adok, örökké soha nem szomjúhozik, hanem az a víz, melyet én adok neki, leszen őbenne folyó víznek kútfője, felforró az örök életre.
verso 15
mondá neki az asszony: Uram, add az vizet énnekem, hogy ne szomjúhozzam, és ne jöjjek többé ide meríteni!
verso 16
mondá neki Jézus: menj el, hívd ki az te férjedet, és jöjj ide!
verso 17
felele az asszony, és mondá neki: nincsen férjem. mondá neki Jézus: jól mondád, hogy nincsen férjed,
verso 18
mert öt férjed volt, és aki mostan vagyon, nem te férjed. ezt igazán mondád.
verso 19
mondá neki az asszonyi állat: Uram, látom, hogy próféta vagy te.
verso 20
a mi atyáink ez hegyen imádtanak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálembe vagyon az hely, hol imádni kelljen.
verso 21
mondá neki Jézus: asszonyi állat, higgy énnekem, hogy eljött az óra, mikoron sem ez hegyen, sem Jeruzsálembe nem imádjátok az Atyát.
verso 22
ti azt imádjátok, melyet nem tudtok, de mi azt imádjuk, amit tudunk, mert az üdvösség zsidóságból vagyon.
verso 23
de eljött az óra, és mostan vagyon, hogy mikoron az igaz imádók imádják az Atyát lélekbe és igazságba, mert az Atya is olyan imádókat keres, kik őtet imádják.
verso 24
lélek az Isten, és azoknak, kik őtet imádják, lélekbe és igazságba kell imádniuk.
verso 25
mondá neki az asszonyi állat: tudom, hogy eljövendő az Messiás, ki Krisztusnak mondatik. azért mikoron az idejövend, mindeneket meghirdet nekünk.
verso 26
mondá neki Jézus: én vagyok, ki teveled szólok.
verso 27
és legottan eljutanak az ő tanítványi, és csodálják vala, hogy az asszonnyal szólna. de egyik sem meré mondani: mit kérdesz? avagy: mit beszélsz vele?
verso 28
elhagyá azért az asszony vödrét, és elmene a városba, és mondá ott az embereknek:
verso 29
jöjjetek el, lássatok embert, ki énnekem megmondott mindeneket, melyeket tettem. nemde az-e Krisztus?
verso 30
kimenének azért a városból, és hozzá jövének.
verso 31
az idő közbe kérik vala Jézust az ő tanítványi mondván: Mester, egyél!
verso 32
de ő mondá nekik: vagyon nekem ennivaló étkem, melyet ti nem tudtok.
verso 33
mondanak azért a tanítványok önköztük: hozott-e valaki étket neki, kit megennék?
verso 34
mondá nekik Jézus: az én étkem az, hogy azt tegyem, amit akar, aki engemet bocsátott, és hogy elvégezzem az ő dolgát.
verso 35
nemde ti mondjátok-e: még három hónapok vannak, és az aratás eljő? íme, mondom tinektek: emeljétek fel szemeteket, és lássátok az tartományokat, mert megfehéreltenek immár az aratásra.
verso 36
és aki megaratja, jutalmát veszi, és gyümölcsöt az örök életre, hogy mind, aki veri, s mind, aki megaratja, együtt örüljenek.
verso 37
mert ez igaz beszéd, hogy más, aki vet, és más, aki arat is.
verso 38
én elbocsáttalak titeket aratni, hol ti nem munkálódtatok. egyebek, akik munkálódtanak, és ti azoknak munkáiba mentetek be.
verso 39
az városból kedig sokan hisznek őbenne a szamaritánusok közül az asszonynak bizonyságtevő beszédéért, mely azt mondja vala, hogy mindeneket megmondott volna neki, melyeket tett volna.
verso 40
mikoron azért eljöttenek volna a szamaritánusok, kérék őtet, hogy náluk maradna. és két napon lőn ott.
verso 41
és sokkal többen hínek az ő beszédéért.
verso 42
és mondnak vala az asszonynak: immáron nem a te beszédedért hiszünk, hanem mi magunk halljuk és tudjuk, hogy ez e világnak bizony Üdvözítője a Krisztus.
verso 43
annakutána kedig két nappal kimene onnét, és jöve Galileába.
verso 44
mert ő maga, Jézus megvallá, hogy prófétának hazájába tisztessége nem volna.
verso 45
mikoron azért jött volna Galileába, fogadák őtet a galileabeliek, miért mindeneket láttanak vala, kik Jeruzsálembe lettenek vala az ünnepnapokon, mert ők is felmentenek vala az ünnepnapra.
verso 46
jöve kedig Jézus ismét Kána Galileába, hol az víz borrá lett vala. és vala egy királyi ember, kinek fia beteg vala Kafarnaumba.
verso 47
ez mikoron hallotta volna, hogy Jézus zsidóságból megjött volna Galileába, hozzá mene, és kéri vala őtet, hogy alámenne, és meggyógyítaná az ő fiát, mert meg kezd vala halni.
verso 48
mondá azért Jézus neki: ha jeleket és csodatételeket nem láttok, nem hisztek.
verso 49
mondá neki az királyi ember: Uram, gyere alá, míg meghal az én fiam!
verso 50
mondá neki Jézus: menj el, és az te fiad még él! hín az ember Jézus beszédének, melyet monda neki, és elmegyen vala.
verso 51
mikoron kedig alámenne, szolgái eleibe jövének, és meg megmondák neki, mert az te fiad él.
verso 52
megtudakozék azért tőlük az óráról, mikoron lett volna jobban dolga. és mondanak: tegnapon olymint hét órakoron hagyá el őtet a hideg.
verso 53
megismeré azért az atya, hogy az óra lett volna az, melybe mondotta vala neki Jézus: az te fiad még él. és ő hín, s mind az ő teljes háza.
verso 54
ez csodatételt kedig ismét másodszor tevé Jézus, mikoron jött volna zsidóságból Galileába.
Libros
