Szent János evangéliuma
capítulo 13
verso 1
húsvét ünnepe napjának kedig előtte, tudván Jézus, mert eljött volna az ő órája, hogy ez világból Atyjához menne, mikoron szerette volna az övéit, kik ez világon valának, mindvégiglen szerette őket.
verso 2
és a vacsora meglévén, mikoron immár az ördög belebocsátta volna Júdásnak, iskarióti Simon fiának szívébe, hogy elárulná őtet.
verso 3
tudja vala Jézus, hogy Atyja neki mindeneket kezébe adott volna, és hogy Istentől jött volna, és menne,
verso 4
felkele a vacsora fölül, leveté ruháit, és mikoron vette volna a keszkenőt, megövezé magát vele.
verso 5
annakutána vizet bocsáta a medencébe, és kezdé mosni az ő tanítványinak lábait, és megtörölni a keszkenővel, mellyel megövezetett vala.
verso 6
jöve azért Simon Péterhez, és mondá neki Péter: Uram, te mosod-e az én lábaimat?
verso 7
felele neki Jézus, és mondá: amit én művelek, te most azt nem tudod, de megtudod ezután.
verso 8
mondá neki Péter: soha nem mosod az én lábaimat. felele neki Jézus: ha meg nem mosandom neked lábaidat, nem leszen részed énvelem.
verso 9
mondá neki Simon Péter: Uram, nemcsak az én lábaimat, de mind kezeimet és fejemet!
verso 10
mondá neki Jézus: aki megmosva vagyon, nincsen szüksége mosásra, hanem hogy csak lábait mossa meg, de mindenestől tiszta. tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
verso 11
mert tudja vala, ki volna, ki őtet elárulná, azért mondá, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták.
verso 12
minekutána kedig megmossa volna az ő lábukat, és ruháit felvevén ismét letelepedett volna, mondá ismét nekik: tudjátok-e, mit műveltem veletek?
verso 13
ti engemet hívtok Mesterteknek és Uratoknak, és jól mondjátok, mert az vagyok.
verso 14
annak okáért ha én megmostam lábatokat Uratok és Mestertek lévén, ti is megmossátok egytek mástoknak lábait.
verso 15
mert példát adtam nektek, hogy miképpen én tettem, ti is úgy tegyetek.
verso 16
bizony, bizony, mondom nektek, nem nagyobb a szolga az ő uránál, sem a követ nem nagyobb annál, ki őtet küldötte.
verso 17
ha ezeket tudjátok, bodogok vagytok, ha teenditek őket.
verso 18
nem mindentek felől szólok, tudom, én kiket választottam, de hogy beteljesedjék az Írás: ki énvelem kenyeret eszik, énellenem sarkát felemelé.
verso 19
mostan mondom meg nektek, hogy minekelőtte meglenne, hogy mikoron megleszen, higgyétek, hogy én vagyok.
verso 20
bizony, bizony, mondom nektek: aki fogadja, valakit én bocsátok, engemet fogad. aki kedig engemet fogad, azt fogadja, ki engemet bocsátott.
verso 21
mikoron ezeket mondotta volna Jézus, megbúsula lelkébe, és bizonyságot tőn mondván: bizony, bizony, mondom nektek, hogy egytek engemet elárulandó.
verso 22
egymásra tekintnek vala kedig az tanítványok nem tudván bizonnyal, kiről mondaná.
verso 23
vala kedig egy Jézusnak tanítványi közül, ki az ő ölébe nyugodnék, tudnia illik mint az, akit Jézus szeret vala.
verso 24
inte azért ennek Simon Péter, hogy megtudná, ki volna, akiről szólna.
verso 25
azért mikoron az Jézus mellén nyugodt volna, mondá neki: Uram, kicsoda az?
verso 26
felele Jézus: akinek én ez mártott kenyeret adom. és mikoron megmártotta volna a kenyeret, adá Júdásnak, ki vala Simon iskariótié.
verso 27
és a falat után bemene őbelé az ördög. mondá azért Jézus neki: amit művelsz, műveld el hamarabb!
verso 28
ezt kedig a letelepedettek közül senki nem érti vala, miről mondta volna neki.
verso 29
mert nekik azt alítják vala, miérthogy Júdásnál pénz áll vala, hogy az végre mondotta volna Jézus: vedd meg azokat, ami nekünk szükség az ünnepnapra, avagy hogy a szegényeknek valamit adna.
verso 30
mikoron azért ő az falatot vette volna, mindjárast kimene. vala kedig éjjel.
verso 31
mikoron azért kiment volna, mondá Jézus: mostan dicsőült meg Embernek Fia, és Isten megdicsőült őáltala.
verso 32
ha Isten megdicsőült őáltala, Isten is megdicsőíti őtet ő magába, és mindjárast megdicsőíti őtet.
verso 33
fiacskáim, még egy kevéssé veletek vagyok, kerestek engemet, ( és miképpen a zsidóknak mondám: ahova én megyek, ti oda nem mehettek), azon módon mondom nektek is mostan.
verso 34
új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, miképpen szerettelek titeket, azonképpen ti is szeressétek egymást!
verso 35
ezen ismernek meg mindnyájan titeket, hogy én tanítványim vagytok, ha viszontag való szerelem leszen köztetek.
verso 36
mondá neki Simon Péter: Uram, hova mégy? felele neki Jézus: ahova én megyek, mostan engemet nem követhetsz, de követsz ennekutána.
verso 37
mondá neki Péter: Uram, s miért nem követhetlek mostan? lelkemet is érted vetem.
verso 38
mondá neki Jézus: lelkedet veted énérettem? bizony, bizony, mondom neked, hogy nem szól addig az kakas, mígnem háromszor tagadsz meg engemet.
Libros
