Szent János evangéliuma
capítulo 3
verso 1
vala kedig egy ember a farizeusok közül, kinek Nikodémus vala neve, a zsidók között fő.
verso 2
ez jöve Jézushoz éjjel, és mondá neki: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél, Mester, mert senki nem teheti ez csodákat, melyeket te tész, hanemha Isten leszen vele.
verso 3
felele Jézus, és mondá neki: bizony, bizony, mondom neked: valaki nem születik onnét felül, nem láthatja Istennek országát.
verso 4
mondá neki Nikodémus: mi módon születhetik ember, mikoron vén leszen? nemde bemehet-e ismét anyjának méhébe, és születhetik-e?
verso 5
felele Jézus, mondá: bizony, bizony, mondom teneked: valaki nem születik víztől és Szentlélektől, be nem mehet Istennek országába.
verso 6
ami testtől született, test az, és ami született Lélektől, lélek.
verso 7
ne csodáljad, hogy azt mondám, hogy szükség születni nektek onnét felül.
verso 8
az lélek, ahol akarja, lehel, és az ő szavát hallod, de nem tudod, honnét jöjjön, avagy hova menjen. azonképpen vagyon minden, aki Lélektől született.
verso 9
felele Nikodémus, és mondá neki: mi módon lehetnek ezek?
verso 10
mondá Jézus neki: Izrael között Mester vagy, s mégsem tudod-e ezeket?
verso 11
bizony, bizony, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit látunk, valljuk, és a mi bizonyságunkat nem veszitek.
verso 12
ha ez földi dolgot mondék nektek, s nem hiszitek, mi módon hiszitek el, ha mennyei dolgokat mondandók?
verso 13
és senki fel nem megyen mennyországba, hanem csak ki leszállott mennyországból, Embernek Fia, ki mennyországba vagyon.
verso 14
és miképpen Mózes felmagasztalta a kígyót az pusztába, azonképpen szükség Embernek Fiának is felmagasztaltatni,
verso 15
hogy minden valaki őbenne hiszen, el ne vesszen, de örökké éljen.
verso 16
mert úgy szerette Isten ez világot, hogy az ő egyetlenegy Fiát adná, hogy minden valaki őbenne hiszen, el ne vesszen, hanem örökké éljen.
verso 17
mert nem bocsátta Isten az ő Fiát, hogy kárhoztassa ez világot, de hogy ez világ megtartassék őáltala.
verso 18
valaki őbenne hiszen, nem kárhoztatik. aki kedig nem hiszen, immáron kárhoztatott, mert nem hitt Istennek egyetlenegy Fiának nevébe.
verso 19
ez kedig az kárhoztatás, mert világosság jöve ez világra, és az emberek inkább szereték a sötétségeket, hogynemmint az világosságot, mert az ő cselekedetük gonosz vala.
verso 20
mert minden, ki gonoszul cselekedik, gyűlöli a világosságot, és nem jő a világosságra, hogy meg ne feddessenek az ő cselekedeti.
verso 21
aki kedig igazságot cselekedik, a világosságra jő, hogy nyilvánvalók legyenek az ő téteményi, hogy Isten által tétetnek.
verso 22
ennekutána jöve Jézus és az ő tanítványi zsidóságnak földjére, és ott lakik vala velük, és ott keresztel vala.
verso 23
keresztel vala kedig János is Ainonba, a Szalim mellett, mert ott sok vizek valának. eljőnek vala kedig, és megkeresztelkednek vala.
verso 24
mert még János nem vettetett vala a tömlőcbe.
verso 25
támada kedig János tanítványi közül a zsidókkal vetekedés a megtisztulás felől.
verso 26
és jövének Jánoshoz, s mondának neki: Mester, aki veled vala az Jordánon túl, és kiről te bizonyságot től, amaz is keresztel, és mind hozzá mennek.
verso 27
felele János, és mondá: nem vehet ember valamit, hanemha mennyből adatik neki.
verso 28
tennenmagatok bizonyságok vagytok róla, hogy megmondotta: mert nem én vagyok a Krisztus, hanem bocsáttattam őelőtte.
verso 29
akinek jegyese vagyon, vőlegény az. a vőlegénynek barátja kedig az, ki áll, és hallgatja őtet, és örömmel örül a vőlegény szaváért. azért az én olyan örömöm beteljesedett.
verso 30
őneki növekedni kell, de énnekem kisebbülnöm.
verso 31
aki onnét felül jött, mindeneknek felette vagyon. aki kedig ez földből jött, ez földi, és ez földről szól. aki mennyországból jött, mindeneknek felette vagyon,
verso 32
és amit látott és hallott, azt vallja, és az ő vallását senki nem veszi.
verso 33
aki az ő vallását vette, az megmutatta, hogy Isten igaz legyen.
verso 34
mert akit Isten bocsátott, Istennek beszédét szólja, annak az Isten nem mérték szerint adja az ő Lelkét.
verso 35
az Atya szereti a Fiút, és mindeneket kezébe adott neki.
verso 36
valaki a Fiúba hiszen, örökké való életi vagyon, aki kedig nem hiszi, nem lát az életet, hanem Istennek haragja marad rajta.
Libros
