Szent János evangéliuma
capítulo 20
verso 1
az szombatoknak kedig egyik napján jöve Mária Magdolna reggel, még mikoron sötét volna, a koporsóhoz, és látá, hogy a kő felemelve vagyon a koporsóról.
verso 2
elfuta azért, és jöve Simon Péterhez és amaz másik tanítványhoz, melyet Jézus szeret vala, és mondá nekik: elvitték Uramat a koporsóból, és nem tudjuk, hova helyheztették őtet.
verso 3
kimene azért Péter és amaz másik tanítványi, és jövének a koporsóhoz.
verso 4
futnak vala kedig ketten együtt, és amaz másik tanítványi hamarabb előfuta Péternél, és előbb jöve a koporsóhoz.
verso 5
és mikoron lehajlott volna, látá, hogy a lepedők ott volnának, de nem mene be.
verso 6
eljöve azért Simon Péter is őutána, és bemene a koporsóba, és látá ott a lepedőket letéve,
verso 7
és az keszkenőt, mellyel az ő fejét bekötötték vala. nem az lepedőkkel együtt, de külön egybetarkarva egy helyen.
verso 8
akkoron bemene amaz más tanítvány is, ki előbb jutott vala a koporsóhoz, és látá, és hive.
verso 9
mert még nem ismerték vala az Írást, hogy fel kellett neki halottaiból támadni.
verso 10
és elmenének ismét önnönmagukhoz.
verso 11
Mária kedig áll vala kívüle a koporsónak sírván. mikoron azért sírna, behajola a koporsóba,
verso 12
és láta két angyalt, ötöztet fehérbe, ülvén, egyik fejéhez, és a másik ott a lábához, holott Krisztus testét helyheztették vala.
verso 13
mondának neki azok: asszony, mit sírsz? mondá nekik: elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őtet.
verso 14
mikoron ezt mondotta volna, hátrafordula, és látá Jézust, hogy ott állana, de nem tudja vala, hogy Jézus volna.
verso 15
mondá neki Jézus: asszony, mit sírsz? kit keressz? amaz azt alítván, hogy kertész volna, mondá neki: Uram, ha te vitted el, mondd meg énnekem, hova tetted azt, és én felveszem őtet.
verso 16
mondá neki Jézus: Mária! amaz hátrafordula, mondá neki: Rabboni, ( ki mondatik): Mesterem!
verso 17
mondá neki Jézus: ne illess engemet, mert még fel nem mentem az én Atyámhoz! de menj el az én atyámfiaihoz, és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, én Istenemhez és ti Istentekhez.
verso 18
eljöve Mária Magdolna meghirdetvén az tanítványoknak, hogy látta volna Urat, és ő neki azokat mondotta volna.
verso 19
mikoron azért az napon estve volna, mely vala egy a szombatok közül, és az ajtók betéve volnának, holott valának a tanítványok egybegyűlvén az zsidóknak félelméért, eljöve Jézus, megálla köztük, és mondá nekik: békesség tinektek!
verso 20
és mikoron azt mondotta volna, megmutogatta nekik kezeit és az ő oldalát. örülének azért a tanítványok Úrnak látásán.
verso 21
mondá azért ismét nekik: békesség tinektek! miként bocsátott engemet Atyám, úgy bocsátlak én is titeket.
verso 22
mikoron ezeket mondotta volna, rájuk lehele, és mondá nekik: vegyétek Szentlelket!
verso 23
valakinek megbocsátjátok bűneit, megbocsátva lesznek nekik. valakinek megtartandjátok, megtartva vannak.
verso 24
Tamás kedig, egyik az tizenkettő közül, ki mondatik kettősnek, nem vala velük, mikoron Jézus odajött vala.
verso 25
mondának azért neki a több tanítványok: látók az Urat! ő kedig mondá nekik: hogyha nem látandom az ő kezein az vasszegeknek jegyeit, és nem bocsátom az én ujjamat az szegek helyeire, és nem bocsátom az én kezemet az ő oldalába, nem hiszem.
verso 26
és nyolcadnapnak utána ismét benn valának a tanítványok, és Tamás is velük. eljöve Jézus ajtók betéve lévén, megálla közöttük, és mondá nekik: békesség tinektek!
verso 27
annakutána mondá Tamásnak: hozd ide a te ujjadat, és lásd meg az én kezeimet, és nyújtsd ide kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, de hívő!
verso 28
felele Tamás, és mondá neki: én Uram és én Istenem!
verso 29
mondá neki Jézus: mert láttál engemet, Tamás, és hivél. boldogok, kik nem láttanak, és hittenek.
verso 30
sok egyéb csodákat is tőn Jézus az ő tanítványi előtt, melyek nincsenek megírva ez könyvbe.
verso 31
ezek kedig megírattanak, hogy higgyetek: mert az Jézus Krisztus Istennek Fia, és hogy hivén életetek legyen ő nevébe.
Libros
