Szent János evangéliuma
capítulo 7
verso 1
ezeknek utána Jézus jár vala Galileába, mert nem akar vala zsidóságba járni, mert a zsidók meg akarják vala őtet ölni.
verso 2
elközelgett vala kedig a zsidóknak ünnepük napjuk, ki mondatik hajlékok felcsinálása.
verso 3
mondának azért neki az ő atyafiai: eredjél innét, és menj zsidóságba, hogy lássák a te tanítványid is az csodákat, melyeket tész!
verso 4
mert bizonyával senki nem szokott efféle csodákat titkon művelni, ha nem azt akarja, hogy nyilván legyen. ha ezeket műveled, jelents meg magadat ez világnak.
verso 5
mert még az ő atyafiai sem hisznek vala őbenne.
verso 6
mondá azért nekik Jézus: az én időm még el nem jött, de az ti időtök mindenkoron készen vagyon.
verso 7
nem gyűlölhet titeket ez világ, de engemet gyűlöl, mert én bizonyságot teszek róla, hogy az ő cselekedeti gonoszok.
verso 8
menjetek fel ti ez ünnepnapra, én még fel nem megyek ez ünnepre, mert az én időm még be nem telt.
verso 9
ezt kedig mikoron megmondotta volna nekik, marada Galileába.
verso 10
hogy kedig felmenének az ő atyafiai, tehát ő is felmene az ünnepre, nem nyilván, de olymint titkon.
verso 11
a zsidók azért keresik vala az ünnepen, és mondnak vala: hol vagyon amaz?
verso 12
és sok zúgódás vala őfelőle a sereg között, mert némelyek azt mondják vala, hogy jó volna, nekik kedig azt, hogy nem, de elhitetné a sereget.
verso 13
de senki nem szól vala nyilván felőle a zsidóktól való féltébe.
verso 14
mikoron kedig immáron az ünnepnek fele elmúlt volna, felmene Jézus a templomba, és tanít vala.
verso 15
és csodálkoznak vala a zsidók mondván: hogy tud ez Írást, ha nem tanulta?
verso 16
felele Jézus, és mondá: az én tudományom nem enyém, hanem azé, ki engemet bocsátott.
verso 17
aki az akaratjának akar engedni, megismeri az én tudományomat, ha Istentől vagyon, avagy én magamtól szólok.
verso 18
aki ő magától szól, az ő tulajdon dicsőségét keresi. de aki annak dicsőségét keresi, ki őtet bocsátta, ez az igaz, és hamisság őbenne nincsen.
verso 19
nemde Mózes adá-e nektek a törvényt, és nám egytek sem tartja meg téteménnyel azt? mire kerestek engemet megölni?
verso 20
felele a sereg, és mondá: ördög vagyon benned! ki keres téged megölni?
verso 21
felele Jézus, és mondá nekik: egy csodát tettem, és mindnyájan csodáljátok.
verso 22
annak okáért Mózes adott nektek körülmetélést, nemhogy Mózestől volt volna, de mert a régi atyáktól. és nám, szombaton körülmetélitek az embert.
verso 23
ha ember szombaton körülmetélést veszen, mivelhogy meg ne szegessék Mózes törvénye, miért bosszankodtok énrám, ha egy egész embert gyógyítottam meg szombaton?
verso 24
ne ítéljetek szín szerint, hanem igaz ítéletről ítéljetek!
verso 25
mondnak vala kedig némelyek az jeruzsálembeliek közül: nemde ez-e, akit keresnek megölni?
verso 26
és íme, nyilván szól, és semmit nem mondnak neki. nemde bizonnyal megtudták-e az fejedelmek, hogy ez az bizony Krisztus?
verso 27
de ezt ismerjük, honnét való. a Krisztus kedig mikoron eljő, senki nem tudja, honnét legyen.
verso 28
üvölt vala kedig Jézus a templomba tanítván és mondván: engemet ismertek, azt is tudjátok, honnét legyek, és én magamtól nem jöttem, de igaz, aki engemet bocsátott, kit ti nem ismertetek.
verso 29
én kedig ismerem őtet, mert én őtőle vagyok, és engemet ő bocsátott.
verso 30
akarják vala azért őtet megfogni, de senki kezét rá nem bocsátá, mert még el nem jött vala az ő órája.
verso 31
a sereg közül kedig sokan hínek őbenne, és mondnak vala: mikoron eljő a Krisztus, nemde több csodákat teszen-e ezeknél, mint ez tett?
verso 32
hallák a farizeusok, hogy a sereg ezeket zúgódna őróla, és bocsátának a farizeusok és a papi fejedelmek szolgákat, hogy megfognák őtet.
verso 33
mondá azért nekik Jézus: még egy kicsiny ideig veletek vagyok, és elmegyek ahhoz, ki engemet bocsátott.
verso 34
kerestek engemet, de meg nem találtok. és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek.
verso 35
mondának azért a zsidók önköztük: hova menendő ez, hogy mi meg nem leljük őtet? a népeknek veszedelmére menendő-e, és tanítandó a népeket?
verso 36
micsoda beszéd ez, akit monda: kerestek engemet, és nem leltek, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?
verso 37
az ünnepnek kedig utolsó napján áll vala Jézus, és üvölt vala mondván: ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék!
verso 38
aki énbennem hiszen, mi módon az Írás mondja, folynak az ő hasából élő víznek folyóvizei.
verso 39
ezt kedig mondá az Lélekről, melyet veendők valának az őbenne hiendők. mert még az Szentlélek nekik nem adatott vala, miérthogy még Krisztus meg nem dicsőült vala.
verso 40
sokan azért a sereg közül, mikoron hallották vala ez beszédet, mondnak vala: ez az igaz próféta!
verso 41
némelyek mondnak vala: ez a Krisztus! és nekik mondnak vala: Galileából jöve a Krisztus?
verso 42
nemde az Írás azt mondja-e, hogy Dávid magvából és az betlehemi kastélyból, hol Dávid vala, jő el a Krisztus?
verso 43
azért különbözés támada a sereg között őmiatta.
verso 44
némelyek kedig őközülük meg akarják vala fogni őtet, de senki nem veté kezét rá.
verso 45
jövének azért a szolgák a papi fejedelmekhez és farizeusokhoz, s mondának nekik: mire nem hoztátok ide őtet?
verso 46
felelének a szolgák: soha ember ígyen nem szólt, mint ez ember.
verso 47
felelének a farizeusok: ti is elhitettetek-e?
verso 48
hitt-e valaki a fejedelmek közül őbenne, avagy a farizeusok közül?
verso 49
de ez község, ki az törvényt nem tudja, átkozott.
verso 50
mondá Nikodémus nekik, ( az, ki őhozzá éjjel jött vala), mely őközülük egy vala:
verso 51
a mi törvényünk nemde ítéle embert, minekelőtte hall felőle, és megismeri, mit tegyen?
verso 52
felelének és mondának neki: te is galileabeli vagy-e? tudakozzál meg rajta, és lásd meg, hogy galileából próféta nem támad! és mindenik elmene az ő házához.
Libros
