Szent János evangéliuma

capitolul 7


Capitole:


versetul 1

ezeknek utána Jézus jár vala Galileába, mert nem akar vala zsidóságba járni, mert a zsidók meg akarják vala őtet ölni.


versetul 2

elközelgett vala kedig a zsidóknak ünnepük napjuk, ki mondatik hajlékok felcsinálása.


versetul 3

mondának azért neki az ő atyafiai: eredjél innét, és menj zsidóságba, hogy lássák a te tanítványid is az csodákat, melyeket tész!


versetul 4

mert bizonyával senki nem szokott efféle csodákat titkon művelni, ha nem azt akarja, hogy nyilván legyen. ha ezeket műveled, jelents meg magadat ez világnak.


versetul 5

mert még az ő atyafiai sem hisznek vala őbenne.


versetul 6

mondá azért nekik Jézus: az én időm még el nem jött, de az ti időtök mindenkoron készen vagyon.


versetul 7

nem gyűlölhet titeket ez világ, de engemet gyűlöl, mert én bizonyságot teszek róla, hogy az ő cselekedeti gonoszok.


versetul 8

menjetek fel ti ez ünnepnapra, én még fel nem megyek ez ünnepre, mert az én időm még be nem telt.


versetul 9

ezt kedig mikoron megmondotta volna nekik, marada Galileába.


versetul 10

hogy kedig felmenének az ő atyafiai, tehát ő is felmene az ünnepre, nem nyilván, de olymint titkon.


versetul 11

a zsidók azért keresik vala az ünnepen, és mondnak vala: hol vagyon amaz?


versetul 12

és sok zúgódás vala őfelőle a sereg között, mert némelyek azt mondják vala, hogy jó volna, nekik kedig azt, hogy nem, de elhitetné a sereget.


versetul 13

de senki nem szól vala nyilván felőle a zsidóktól való féltébe.


versetul 14

mikoron kedig immáron az ünnepnek fele elmúlt volna, felmene Jézus a templomba, és tanít vala.


versetul 15

és csodálkoznak vala a zsidók mondván: hogy tud ez Írást, ha nem tanulta?


versetul 16

felele Jézus, és mondá: az én tudományom nem enyém, hanem azé, ki engemet bocsátott.


versetul 17

aki az akaratjának akar engedni, megismeri az én tudományomat, ha Istentől vagyon, avagy én magamtól szólok.


versetul 18

aki ő magától szól, az ő tulajdon dicsőségét keresi. de aki annak dicsőségét keresi, ki őtet bocsátta, ez az igaz, és hamisság őbenne nincsen.


versetul 19

nemde Mózes adá-e nektek a törvényt, és nám egytek sem tartja meg téteménnyel azt? mire kerestek engemet megölni?


versetul 20

felele a sereg, és mondá: ördög vagyon benned! ki keres téged megölni?


versetul 21

felele Jézus, és mondá nekik: egy csodát tettem, és mindnyájan csodáljátok.


versetul 22

annak okáért Mózes adott nektek körülmetélést, nemhogy Mózestől volt volna, de mert a régi atyáktól. és nám, szombaton körülmetélitek az embert.


versetul 23

ha ember szombaton körülmetélést veszen, mivelhogy meg ne szegessék Mózes törvénye, miért bosszankodtok énrám, ha egy egész embert gyógyítottam meg szombaton?


versetul 24

ne ítéljetek szín szerint, hanem igaz ítéletről ítéljetek!


versetul 25

mondnak vala kedig némelyek az jeruzsálembeliek közül: nemde ez-e, akit keresnek megölni?


versetul 26

és íme, nyilván szól, és semmit nem mondnak neki. nemde bizonnyal megtudták-e az fejedelmek, hogy ez az bizony Krisztus?


versetul 27

de ezt ismerjük, honnét való. a Krisztus kedig mikoron eljő, senki nem tudja, honnét legyen.


versetul 28

üvölt vala kedig Jézus a templomba tanítván és mondván: engemet ismertek, azt is tudjátok, honnét legyek, és én magamtól nem jöttem, de igaz, aki engemet bocsátott, kit ti nem ismertetek.


versetul 29

én kedig ismerem őtet, mert én őtőle vagyok, és engemet ő bocsátott.


versetul 30

akarják vala azért őtet megfogni, de senki kezét rá nem bocsátá, mert még el nem jött vala az ő órája.


versetul 31

a sereg közül kedig sokan hínek őbenne, és mondnak vala: mikoron eljő a Krisztus, nemde több csodákat teszen-e ezeknél, mint ez tett?


versetul 32

hallák a farizeusok, hogy a sereg ezeket zúgódna őróla, és bocsátának a farizeusok és a papi fejedelmek szolgákat, hogy megfognák őtet.


versetul 33

mondá azért nekik Jézus: még egy kicsiny ideig veletek vagyok, és elmegyek ahhoz, ki engemet bocsátott.


versetul 34

kerestek engemet, de meg nem találtok. és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek.


versetul 35

mondának azért a zsidók önköztük: hova menendő ez, hogy mi meg nem leljük őtet? a népeknek veszedelmére menendő-e, és tanítandó a népeket?


versetul 36

micsoda beszéd ez, akit monda: kerestek engemet, és nem leltek, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?


versetul 37

az ünnepnek kedig utolsó napján áll vala Jézus, és üvölt vala mondván: ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék!


versetul 38

aki énbennem hiszen, mi módon az Írás mondja, folynak az ő hasából élő víznek folyóvizei.


versetul 39

ezt kedig mondá az Lélekről, melyet veendők valának az őbenne hiendők. mert még az Szentlélek nekik nem adatott vala, miérthogy még Krisztus meg nem dicsőült vala.


versetul 40

sokan azért a sereg közül, mikoron hallották vala ez beszédet, mondnak vala: ez az igaz próféta!


versetul 41

némelyek mondnak vala: ez a Krisztus! és nekik mondnak vala: Galileából jöve a Krisztus?


versetul 42

nemde az Írás azt mondja-e, hogy Dávid magvából és az betlehemi kastélyból, hol Dávid vala, jő el a Krisztus?


versetul 43

azért különbözés támada a sereg között őmiatta.


versetul 44

némelyek kedig őközülük meg akarják vala fogni őtet, de senki nem veté kezét rá.


versetul 45

jövének azért a szolgák a papi fejedelmekhez és farizeusokhoz, s mondának nekik: mire nem hoztátok ide őtet?


versetul 46

felelének a szolgák: soha ember ígyen nem szólt, mint ez ember.


versetul 47

felelének a farizeusok: ti is elhitettetek-e?


versetul 48

hitt-e valaki a fejedelmek közül őbenne, avagy a farizeusok közül?


versetul 49

de ez község, ki az törvényt nem tudja, átkozott.


versetul 50

mondá Nikodémus nekik, ( az, ki őhozzá éjjel jött vala), mely őközülük egy vala:


versetul 51

a mi törvényünk nemde ítéle embert, minekelőtte hall felőle, és megismeri, mit tegyen?


versetul 52

felelének és mondának neki: te is galileabeli vagy-e? tudakozzál meg rajta, és lásd meg, hogy galileából próféta nem támad! és mindenik elmene az ő házához.

Capitole:


Cărți