Szent János evangéliuma
capítulo 12
verso 1
annak okáért Jézus húsvétnak előtte hatodnappal jöve Betániába, hol Lázár meghalt vala, kit feltámaszta halottaiból.
verso 2
szerzének ott kedig neki vacsorát, és Márta szolgál vala, Lázár kedig egyik vala azok közül, kik ővele letelepedtenek vala.
verso 3
Mária azért vőn egy font nárduszkenetet, tisztát, nem elegyítettet, és megkené vele Jézusnak lábait, és hajaival megtörlé. a ház kedig megtelék a kenet szagával.
verso 4
mondá azért egy az ő tanítványi közül, Júdás, Simon iskariótié, mely elárulandó vala őtet.
verso 5
mire nem árultatott el ez kenet háromszáz pénzen, és a szegényeknek nem adatott?
verso 6
ezt kedig mondá nem azért, hogy őneki a szegények gondjára volnának, de hogy lopó vala, és erszénye vala, és amit Krisztusnak küldnek vala, nála viseli vala.
verso 7
mondá azért Jézus: hagyd el őtet! az én temetésem napjára tartotta ezt.
verso 8
mert szegények mindenkor vannak veletek, de én nem mindenkor veletek leszek.
verso 9
megismeré azért a zsidók közül sok sereg, hogy ott volna, és odajövének nemcsak Jézusért, de hogy Lázárt is látnák, kit halottaiból feltámasztott vala.
verso 10
tanácsot tartnak vala kedig az papi fejedelmek, hogy Lázárt is megölnék,
verso 11
mert őérte sokan mennek vala oda az zsidók közül, és hisznek vala Jézusba.
verso 12
másodnapon a sok sereg, mely jött vala fel Jeruzsálembe az ünnepnapra, mikoron meghallották volna, hogy Jézus Jeruzsálembe jönne.
verso 13
vőnek ágakat a pálmafákról, és eleibe menének neki, és üvöltnek vala: Hozsanna! áldott, ki jött Úrnak nevébe, Izraelnek királya!
verso 14
és Jézusnak, hogy szamárt hozának, ráüle, mint meg vagyon írván:
verso 15
ne félj Sionnak leánya, íme, a te királyod jő tehozzád ülvén szamárnak fián.
verso 16
ezeket kedig meg nem ismerék az ő tanítványi ez először, hanem aztán mikoron Jézus megdicsőültetett volna, akkoron emlékezének meg róla, hogy ezeket őfelőle írták volna meg, és hogy ezeket tették volna neki.
verso 17
bizonyságot teszen vala kedig a sereg, ki ővele vala, mikoron Lázárt hívá a koporsóból, és feltámasztá őtet.
verso 18
azért is jött vala a sereg eleibe, mivel hallották vala, hogy ez csodát tette volna.
verso 19
a farizeusok kedig mondának önköztük: látjátok-e, hogy semmit nem tehettek neki? ím, mind ez világ utána megyen.
verso 20
valának kedig azok közül némelyek, kik Jeruzsálembe feljöttenek vala, hogy imádkoznának az ünnepen, görögök.
verso 21
ezek azért menének Fülöphöz, ki Galileába vala betszaidabeli, és kérik vala őtet mondván: Uram, kívánjuk a Jézust látni.
verso 22
elmene Fülöp, megmondá Andrásnak. ismét András és Fülöp megmondák Jézusnak.
verso 23
Jézus kedig felelé nekik mondván: eljött az óra, hogy Embernek Fia megdicsőíttessék.
verso 24
bizony, bizony, mondom nektek, hogyha a földbe vettetett búzaszem meg nem haland, csak ő maga marad. de ha meghal, sok gyümölcsöt hoz.
verso 25
valaki az ő lelkét szereti, elveszti őtet. és valaki gyűlöli ez világon az ő lelkét, az örök életre őrizi azt.
verso 26
aki énnekem szolgál, engemet kövessen, hogy ahol én vagyok, az én szolgám is ott legyen. ha valaki énnekem szolgáland, tisztességessé teszi őtet Atyám.
verso 27
mostan az én lelkem megháborodott. és mit mondjak? Atyám tarts meg engemet ez órától fogva? de azért jöttem ez órára.
verso 28
Atyám, világosítsd meg a te nevedet! szózat jöve azért mennyországból mondván: meg is világosítottalálak, meg is világosítlak.
verso 29
a sereg azért, aki ott áll vala, és hallja vala, azt mondja vala, hogy mennydörgő lett volna. némelyek mondának vala: angyal szóla neki.
verso 30
felele Jézus, és mondá: nem énértem jöve ez szó, hanem tiérettetek.
verso 31
mostan vagyon ez világnak ítéleti, mostan ez világnak fejedelme kivettetik.
verso 32
és én, ha felmagasztaltatom ez földtől, mindeneket énhozzám vonzok.
verso 33
ezt kedig mondja vala jelentvén, minemű halállal halandó volna meg.
verso 34
felele neki a sereg: mi azt hallottuk az törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. és miképpen mondod te, hogy fel kell magasztaltatni Embernek Fiának? kicsoda az az Embernek Fia?
verso 35
mondá azért nekik Jézus: még egy kevés ideig világosság vagyon veletek. járjatok, míg világosságtok vagyon, hogy az sötétségek meg ne borítsana titeket! és ki a sötétségbe jár, nem tudja, hova menjen.
verso 36
míg világosságtok vagyon, higgyetek a világosságnak, hogy a világosságnak fiai legyetek! ezeket szólá Jézus, és kimenvén elrejté magát őelőlük.
verso 37
mikoron kedig ennyi sok csodát tett volna őelőttük, mégsem hisznek vala őbenne,
verso 38
hogy Izajás prófétának beszéde beteljesednék, melyet monda: Uram, ki hiszen a mi beszédünknek, és Úrnak hatalma kinek jelentetett meg?
verso 39
azért nem hihetik vala, mert ismét azt mondta Izajás:
verso 40
megvakította az ő szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak szemükkel, és ne értsenek szívükbe, és megtérjenek, és megvigasszam őket.
verso 41
ezeket Izajás akkoron mondá, mikoron az ő dicsőségét látá, és szóla őróla.
verso 42
demaga még a fejedelmek közül is sokan hínek őbenne, de az farizeusokért nem vallják vala, hogy a zsinagóga kívül ne vettetnének.
verso 43
mert inkább szereték embereknek dicsőségét, hogynemmint Istennek dicsőségét.
verso 44
Jézus kedig felüvölte, és mondá: aki énbennem hiszen, nem énbennem hiszen, hanem abba, ki engemet bocsátott.
verso 45
és aki engem lát, azt látja, ki engemet bocsátott.
verso 46
én világosságul jöttem ez világra, hogy minden, valaki énbennem hiszen, sötétségbe ne maradjon.
verso 47
és valaki hallja az én beszédemet, s nem hiendi, én meg nem ítélem őtet. mert nem azért jöttem, hogy megítéljem ez világot, hanem hogy megtartsam ez világot.
verso 48
valaki engemet megvet, és nem veszi az én beszédimet, vagyon, ki megítélje őtet. az beszéd, amelyet szóltam, az ítéli meg őtet az utolsó napon.
verso 49
mert én én magamtól nem szóltam, de aki engemet bocsátott, Atyám, ő parancsolt nekem, mit szóljak, és mit mondjak.
verso 50
és tudom, hogy az ő parancsolatja örökkévaló élet. azért amit én szólok, amint nekem Atyám mondotta, úgy szólom.
Libros
