Szent János evangéliuma
12. fejezet
1. vers
annak okáért Jézus húsvétnak előtte hatodnappal jöve Betániába, hol Lázár meghalt vala, kit feltámaszta halottaiból.
2. vers
szerzének ott kedig neki vacsorát, és Márta szolgál vala, Lázár kedig egyik vala azok közül, kik ővele letelepedtenek vala.
3. vers
Mária azért vőn egy font nárduszkenetet, tisztát, nem elegyítettet, és megkené vele Jézusnak lábait, és hajaival megtörlé. a ház kedig megtelék a kenet szagával.
4. vers
mondá azért egy az ő tanítványi közül, Júdás, Simon iskariótié, mely elárulandó vala őtet.
5. vers
mire nem árultatott el ez kenet háromszáz pénzen, és a szegényeknek nem adatott?
6. vers
ezt kedig mondá nem azért, hogy őneki a szegények gondjára volnának, de hogy lopó vala, és erszénye vala, és amit Krisztusnak küldnek vala, nála viseli vala.
7. vers
mondá azért Jézus: hagyd el őtet! az én temetésem napjára tartotta ezt.
8. vers
mert szegények mindenkor vannak veletek, de én nem mindenkor veletek leszek.
9. vers
megismeré azért a zsidók közül sok sereg, hogy ott volna, és odajövének nemcsak Jézusért, de hogy Lázárt is látnák, kit halottaiból feltámasztott vala.
10. vers
tanácsot tartnak vala kedig az papi fejedelmek, hogy Lázárt is megölnék,
11. vers
mert őérte sokan mennek vala oda az zsidók közül, és hisznek vala Jézusba.
12. vers
másodnapon a sok sereg, mely jött vala fel Jeruzsálembe az ünnepnapra, mikoron meghallották volna, hogy Jézus Jeruzsálembe jönne.
13. vers
vőnek ágakat a pálmafákról, és eleibe menének neki, és üvöltnek vala: Hozsanna! áldott, ki jött Úrnak nevébe, Izraelnek királya!
14. vers
és Jézusnak, hogy szamárt hozának, ráüle, mint meg vagyon írván:
15. vers
ne félj Sionnak leánya, íme, a te királyod jő tehozzád ülvén szamárnak fián.
16. vers
ezeket kedig meg nem ismerék az ő tanítványi ez először, hanem aztán mikoron Jézus megdicsőültetett volna, akkoron emlékezének meg róla, hogy ezeket őfelőle írták volna meg, és hogy ezeket tették volna neki.
17. vers
bizonyságot teszen vala kedig a sereg, ki ővele vala, mikoron Lázárt hívá a koporsóból, és feltámasztá őtet.
18. vers
azért is jött vala a sereg eleibe, mivel hallották vala, hogy ez csodát tette volna.
19. vers
a farizeusok kedig mondának önköztük: látjátok-e, hogy semmit nem tehettek neki? ím, mind ez világ utána megyen.
20. vers
valának kedig azok közül némelyek, kik Jeruzsálembe feljöttenek vala, hogy imádkoznának az ünnepen, görögök.
21. vers
ezek azért menének Fülöphöz, ki Galileába vala betszaidabeli, és kérik vala őtet mondván: Uram, kívánjuk a Jézust látni.
22. vers
elmene Fülöp, megmondá Andrásnak. ismét András és Fülöp megmondák Jézusnak.
23. vers
Jézus kedig felelé nekik mondván: eljött az óra, hogy Embernek Fia megdicsőíttessék.
24. vers
bizony, bizony, mondom nektek, hogyha a földbe vettetett búzaszem meg nem haland, csak ő maga marad. de ha meghal, sok gyümölcsöt hoz.
25. vers
valaki az ő lelkét szereti, elveszti őtet. és valaki gyűlöli ez világon az ő lelkét, az örök életre őrizi azt.
26. vers
aki énnekem szolgál, engemet kövessen, hogy ahol én vagyok, az én szolgám is ott legyen. ha valaki énnekem szolgáland, tisztességessé teszi őtet Atyám.
27. vers
mostan az én lelkem megháborodott. és mit mondjak? Atyám tarts meg engemet ez órától fogva? de azért jöttem ez órára.
28. vers
Atyám, világosítsd meg a te nevedet! szózat jöve azért mennyországból mondván: meg is világosítottalálak, meg is világosítlak.
29. vers
a sereg azért, aki ott áll vala, és hallja vala, azt mondja vala, hogy mennydörgő lett volna. némelyek mondának vala: angyal szóla neki.
30. vers
felele Jézus, és mondá: nem énértem jöve ez szó, hanem tiérettetek.
31. vers
mostan vagyon ez világnak ítéleti, mostan ez világnak fejedelme kivettetik.
32. vers
és én, ha felmagasztaltatom ez földtől, mindeneket énhozzám vonzok.
33. vers
ezt kedig mondja vala jelentvén, minemű halállal halandó volna meg.
34. vers
felele neki a sereg: mi azt hallottuk az törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. és miképpen mondod te, hogy fel kell magasztaltatni Embernek Fiának? kicsoda az az Embernek Fia?
35. vers
mondá azért nekik Jézus: még egy kevés ideig világosság vagyon veletek. járjatok, míg világosságtok vagyon, hogy az sötétségek meg ne borítsana titeket! és ki a sötétségbe jár, nem tudja, hova menjen.
36. vers
míg világosságtok vagyon, higgyetek a világosságnak, hogy a világosságnak fiai legyetek! ezeket szólá Jézus, és kimenvén elrejté magát őelőlük.
37. vers
mikoron kedig ennyi sok csodát tett volna őelőttük, mégsem hisznek vala őbenne,
38. vers
hogy Izajás prófétának beszéde beteljesednék, melyet monda: Uram, ki hiszen a mi beszédünknek, és Úrnak hatalma kinek jelentetett meg?
39. vers
azért nem hihetik vala, mert ismét azt mondta Izajás:
40. vers
megvakította az ő szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak szemükkel, és ne értsenek szívükbe, és megtérjenek, és megvigasszam őket.
41. vers
ezeket Izajás akkoron mondá, mikoron az ő dicsőségét látá, és szóla őróla.
42. vers
demaga még a fejedelmek közül is sokan hínek őbenne, de az farizeusokért nem vallják vala, hogy a zsinagóga kívül ne vettetnének.
43. vers
mert inkább szereték embereknek dicsőségét, hogynemmint Istennek dicsőségét.
44. vers
Jézus kedig felüvölte, és mondá: aki énbennem hiszen, nem énbennem hiszen, hanem abba, ki engemet bocsátott.
45. vers
és aki engem lát, azt látja, ki engemet bocsátott.
46. vers
én világosságul jöttem ez világra, hogy minden, valaki énbennem hiszen, sötétségbe ne maradjon.
47. vers
és valaki hallja az én beszédemet, s nem hiendi, én meg nem ítélem őtet. mert nem azért jöttem, hogy megítéljem ez világot, hanem hogy megtartsam ez világot.
48. vers
valaki engemet megvet, és nem veszi az én beszédimet, vagyon, ki megítélje őtet. az beszéd, amelyet szóltam, az ítéli meg őtet az utolsó napon.
49. vers
mert én én magamtól nem szóltam, de aki engemet bocsátott, Atyám, ő parancsolt nekem, mit szóljak, és mit mondjak.
50. vers
és tudom, hogy az ő parancsolatja örökkévaló élet. azért amit én szólok, amint nekem Atyám mondotta, úgy szólom.
Könyvek
