Szent János evangéliuma
18. fejezet
1. vers
mikoron ezeket Jézus megmondotta volna, kimene az ő tanítványival Kidron-patakon túl, holott vala egy kert, melybe bemene ő is, és az ő tanítványi is.
2. vers
tudja vala kedig Júdás is, ki őtet árulja vala, az helyet, mert Jézus gyakorta megyen vala oda az ő tanítványival.
3. vers
Júdás azért mikoron vette volna a sokaságot, a papi fejedelmek és farizeusok szolgáit, odajöve lámpásokkal és fáklyákkal, és fegyverekkel.
4. vers
Jézus azért tudván mindeneket, melyek őrá valának jövendők, eleikbe mene, és mondá nekik: kit kerestek?
5. vers
felelének neki: a názáretbeli Jézust. mondá nekik Jézus: én vagyok. és áll vala Júdás is velük, ki őtet árulja vala.
6. vers
és mihelyen mondá Jézus, hogy én vagyok, hátramenének és a földre esének.
7. vers
ismét megkérdé azért őket: kit kerestek? amazok kedig mondának: a názáretbeli Jézust.
8. vers
felele nekik Jézus: megmondám nektek, hogy én vagyok. azért ha engemet kerestek, hagyjátok elmenni ezeket!
9. vers
hogy beteljesednék az beszéd, melyet mondott vala: azok közül, melyeket énnekem adtál, nem vesztettem el valamelyet.
10. vers
azért mikoron Simon Péternek tőre volna, kivoná azt, és a papi fejedelem szolgájához üté, és elvágá az ő jobb fülét. vala kedig a szolgának Malkus neve.
11. vers
mondá azért Jézus Péternek: bocsásd hüvelyébe a te tőrödet! az pohárt, melyet nekem Atyám adott, azt akarod-e, hogy ne igyam meg?
12. vers
a sokaság azért és az előttük járó, az zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őtet.
13. vers
és vivék Annáshoz őtet először, mely Kaifásnak ipa vala, ki az esztendőbe papi fejedelem vala.
14. vers
vala kedig a Kaifás az, ki a zsidóknak tanácsot adott vala, hogy jobb volna egy embernek meghalni a népért.
15. vers
követi vala kedig Jézust Simon Péter és a más tanítvány is. az a tanítvány kedig ismeretségébe vala a papi fejedelemnek, és bemene Jézussal a papi fejedelem palotájába.
16. vers
Péter kedig az ajtón kívül áll vala. kijöve azért az a más tanítványi, ki a papi fejedelemnek ismeretibe vala, szóla az ajtótartónak, és bevivé Pétert.
17. vers
mondá azért Péternek az ajtótartó leány: nemde te is ez embernek tanítványi közül való vagy-e? mondá: nem vagyok.
18. vers
állnak vala kedig a szolgák és szolgálók, kik tüzet tettenek vala, mert hideg vala, és magukat fűtik vala. Péter is kedig velük vala állván és fűtőzvén.
19. vers
a papi fejedelem azért kérdé Jézust az ő tanítványi felől és az ő tudománya felől.
20. vers
felele neki Jézus: én nyilván szóltam ez világnak, én mindenkoron a zsinagógába és a templomba tanítottam, melybe az zsidók gyűltenek, és titkon semmit nem szóltam.
21. vers
mit kérdesz engemet? kérdjed azokat, kik engemet hallottanak, mit szóltam nekik! ím, azok tudják, mit mondtam én.
22. vers
mikoron ezt mondotta volna, a szolgáknak egyik, ki hozzá közel állana, arcul csapá Jézust mondván: ezenképpen felelsz-e a papi fejedelemnek?
23. vers
felele Jézus: ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonosztól, de ha jól, mit versz engemet?
24. vers
és küldé őtet Annás megkötözve Kaifáshoz, a papi fejedelemhez.
25. vers
áll vala kedig Simon Péter, es fűti vala magát. mondának azért neki: nemde te is az ő tanítványi közül való vagy-e? megtagadá ő, és mondá: nem vagyok.
26. vers
mondá neki egy a papi fejedelmek szolgái közül, annak rokonsága, kinek Péter elvágta vala fülét: nemde láttalak-e én tégedet a kerbe vele?
27. vers
azért ismét megtagadá Péter, és mindjárast kakas énekele.
28. vers
vivék azért Jézust Kaifáshoz az ítélőházba. reggel vala kedig, és ők be nem menének az ítélőházba, hogy meg ne fertőztetnének, de hogy húvétot ennének.
29. vers
kijöve azért Pilátus hozzájuk, és mondá: micsoda panaszt tesztek ez ember ellen?
30. vers
felelének, és mondának neki: ha ez bűnös ember nem volna, hát semmiképpen nem adtuk volna te kezedbe őtet.
31. vers
mondá azért nekik Pilátus: vegyétek azért ti őtet, és az ti törvénytek szerint ítéljétek meg! mondának azért a zsidók neki: nekünk nem illik valakit megölnünk.
32. vers
hogy Jézusnak beszéde beteljesednék, melyet monda, mikoron jelenti vala, minemű halállal halandó volna meg.
33. vers
ismét bemene azért az ítélőházba Pilátus, és Jézust is elhívá, s mondá neki: te vagy-e a zsidóknak királya?
34. vers
felele Jézus: tenmagadtól mondod-e te ezt, avagy egyebek mondták neked énfelőlem?
35. vers
felele Pilátus: zsidó vagyok-e én? a te néped és a te papi fejedelmid adtanak nekem tégedet, mit tettél?
36. vers
felele Jézus: az én országom nincsen ez világból, mert ha ez világból volna az én országom, az én szolgáim bizonyával törekednének, hogy ne adatnám a zsidók kezébe. mostan kedig az én országom nincsen innét.
37. vers
mondá azért neki Pilátus: azért király vagy-e te? felele Jézus: te mondod, hogy király vagyok én. én arra születtem, és arra jöttem ez világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságnak. minden, valaki igazságból vagyon, hallja az én beszédemet.
38. vers
mondá neki Pilátus: micsoda az igazság? és mikoron ezt mondotta volna, ismét kimene a zsidókhoz, és mondá nekik: én semmi okot őbenne nem találok.
39. vers
szokástok kedig nektek, hogy egyet elbocsássak húsvétra. akarjátok-e azért, hogy elbocsássam nektek azt a zsidóknak királyát?
40. vers
felüvöltenek ismét mindnyájan mondván: ne azt, hanem Barabást! vala kedig Barabás lator.
Könyvek
