Szent János evangéliuma
11. fejezet
1. vers
beteg vala kedig egy néminemű Lázár nevű, betániabeli kastélyból való, kinek Mária és Márta húgai valának.
2. vers
a Mária kedig az vala, ki Urat kenettel megkente vala, és megtörlötte vala lábait az ő hajaival, kinek atyafia, Lázár beteg vala.
3. vers
bocsátanak azért az ő húgai Jézushoz mondván: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
4. vers
hallván kedig ezt Jézus mondá: ez betegség nem halálra való, hanem Istennek dicsőségére, hogy Istennek Fia dicsőíttessék amiatt.
5. vers
szereti vala kedig Jézus Mártát és az ő húgát és Lázárt.
6. vers
azért mikoron meghallá, hogy beteg volna, jóllehet, az időbe ugyanazon helyen marada két napig.
7. vers
aztán annakutána mondá az ő tanítványinak: menjünk el ismét zsidóságba!
8. vers
mondának neki a tanítványok: Mester, mostan is megkövezni keresnek vala téged a zsidók, és ismét odamégy?
9. vers
felele Jézus: nemde tizenkét óra vagyon-e egy napon? ha valaki nappal jár, nem bántatik meg, mert ez világnak világosságát látja.
10. vers
de aki éjjel jár, megbántatik, mert nincsen világosság őbenne.
11. vers
ezeket szólá, és ezeknek utána mondá nekik: Lázár, a mi barátunk aluszik, de elmegyek, hogy álmából felkeltsem őtet.
12. vers
mondának azért az ő tanítványi: Uram, ha aluszik, megtartatik.
13. vers
Jézus kedig az ő haláláról mondta vala, de amazok azt alítják vala, hogy álomnak alvásáról mondaná.
14. vers
akkor azért Jézus mondá nekik nyilván: Lázár meghalt,
15. vers
és őrülöm tiértetek, hogy higgyetek, hogy ott nem voltam. de menjünk őhozzá!
16. vers
mondá Tamás, ki mondatik kettősnek, a több tanítványoknak: menjünk el mi is, és haljunk meg vele!
17. vers
odajöve azért Jézus, és találá őtet, hogy immár negyednapig feküdt volna a koporsóba.
18. vers
vala kedig Betánia Jeruzsálemtől olymint tizenöt mélyföldnyire.
19. vers
és sokan jöttek vala ki az zsidók közül Mártához és Máriához, hogy vigasztalnák őket a ő atyjukfiáról.
20. vers
Márta azért mikoron hallá, hogy Jézus eljött volna, eleibe mene, Mária kedig otthon ül vala.
21. vers
mondá azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt voltál volna, az én atyámfia meg nem halt volna.
22. vers
de mostan is tudom, hogy valamit Istentől kívánandasz, megadja neked Isten.
23. vers
mondá neki Jézus: feltámad az te atyádfia.
24. vers
mondá neki Márta: tudom, hogy feltámad a feltámadáskoron, az utolsó napon.
25. vers
mondá neki Jézus: én vagyok az feltámadás és az élet. valaki énbennem hiszen, még ha meghal is, él.
26. vers
és minden, ki él, és hiszen énbennem, meg nem hal mindörökké. hiszed-e ezt?
27. vers
mondá neki: bizonyával, Uram, én hiszem, hogy te vagy az Krisztus, Istennek fia, ki ez világra jövendő vala.
28. vers
és mikoron ezt mondotta volna, elmene, és hívá Máriát, az ő húgát titkon mondván: a Mester itt vagyon, és téged hív.
29. vers
amaz hogy hallá, hamar felkele, és hozzá mene.
30. vers
mert még nem jött vala a kastélyba Jézus, hanem azon helyen vala, hol Márta eleibe ment vala.
31. vers
a zsidók kedig, kik ott a házba valának, és vigasztalják vala őtet, mikoron látták volna Máriát, hogy hamar kelt volna fel, és kiment volna, utánamenének mondván: a koporsóhoz megyen, hogy sírjon ott.
32. vers
Mária azért mikoron jött volna oda, hol Jézus vala, látván őtet lábaihoz esék, és mondá neki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én atyámfia.
33. vers
Jézus azért mikoron látná őtet, hogy sírna, és a zsidókat is, kik vele jöttenek vala, hogy sírnának, megbúsula lelkébe, és megháborítá magát,
34. vers
és mondá: hova helyheztették őtet? mondának neki: Uram, jöjj el, lásd meg!
36. vers
mondának azért a zsidók: ím, mint szereti volt őtet!
37. vers
nekik kedig mondának: ez, ki a vaknak szemét megnyitotta, nem tehette, hogy meg ne halt volna ez?
38. vers
azért Jézus ismét megbúsulván ő magába jöve a koporsóhoz. vala kedig a koporsó egy barlang, és követ tettek vala rá.
39. vers
mondá Jézus: vegyétek fel a követ! mondá neki Márta, annak húga, ki meghalt vala. Uram, immár dohos, mert negyednapja vagyon.
40. vers
mondá neki Jézus: nemde megmondám-e neked, hogyha hiendesz, meglátod Istennek dicsőségét?
41. vers
felvevék azért a követ az helyről, hol vala az, aki meghalt vala helyheztetve. Jézus kedig felemelvén az ő szemeit mondá: Atyám, hálát adok neked, mert meghallgattál engemet.
42. vers
én kedig tudom vala, hogy mindenkoron meghallgatsz engemet. de az seregért, ki körüláll, mondám, hogy higgyék, mert te bocsáttál engemet.
43. vers
és mikoron ezt mondotta volna, nagy felszóval üvölté: Lázár, jő ki!
44. vers
és kijöve, aki meghalt vala. kinek kezei és lába is kötve valának sírbeli kötelékekkel, és az orcáját is bekötötték vala keszkenővel. mondá nekik Jézus: oldozzátok meg őtet, és hadd menjen el!
45. vers
sokan azért a zsidók közül, kik jöttenek vala Máriához, és látták vala, miket Jézus tett volna, hínek őbenne.
46. vers
némelyek kedig őközülük elmenének a farizeusokhoz, és megmondák nekik, melyeket tett volna Jézus.
47. vers
annak okáért a papi fejedelmek és a farizeusok conciliumot gyűjtenek, és mondának vala: mit művelünk? mert ez ember sok csodát teszen.
48. vers
ha ilyen módon hagyjuk őtet, mindnyájan neki hisznek, és eljönnek a rómabeliek, elveszik a mi helyünket mind népével egyetembe.
49. vers
egy kedig őközülük, Kaifás nevű, mikoron az esztendőbe főpap volna, mondá nekik: ti nem tudtok valamit.
50. vers
sem eszetekbe nem veszitek, hogy jobb nekünk, hogy egy meghaljon a népért, hogynem mind a teljes nép elvesszen.
51. vers
ezt kedig ő magától nem mondá, de mikoron az esztendőbe főpap volna, prófétálá, hogy Jézus meghalandó volna a népért,
52. vers
és nemcsak a népért, de hogy Istennek fiait, kik eloszlottak vala, egybegyűjtené.
53. vers
az napságról fogva azért tanácsot tartanak egymással, hogy megölnék őtet.
54. vers
Jézus azért immár nem szinte nyilván jár vala a zsidók között, de elmene onnét a tartományba, ki a pusztához közel vagyon, a városba, mely mondatik Efraimnak, és ott vala az ő tanítványival.
55. vers
közel vala kedig a zsidóknak húsvétjuk, és sokan menének fel Jeruzsálembe a tartományból húsvét előtt, hogy megtisztítanák magukat.
56. vers
keresik vala azért Jézust, és beszélnek vala önköztük állván a templomba: mi láttatik nektek, hogy nem jött fel ez ünnepnapra?
57. vers
a főpapok kedig és a farizeusok parancsolatot adtak vala ki, hogyha valaki megtudná, hol volna, megmondaná, hogy megfognák őtet.
Könyvek
