Szent János evangéliuma
8. fejezet
1. vers
Jézus kedig mene az Olajhegyre,
2. vers
és igen reggel ismét jöve a templomba, holott mind a teljes nép hozzá jő vala, és leülvén tanítja vala őket.
3. vers
hozának kedig a farizeusok és az írástudók eleibe egy asszonyi állatot, melyet paráznaságba találtak vala. és mikoron előállaták volna,
4. vers
mondának neki: Mester, ez asszonyi állat paráznaságba találtatott.
5. vers
a törvénybe kedig Mózes azt parancsolta, hogy ez ilyeneket meg kellene kövezni. te azért mit mondaz?
6. vers
ezt kedig mondják vala kísértvén őtet, hogy vádolhatnák. Jézus kedig lehajolván az ujjával ír vala a földön.
7. vers
mikoron kedig amazok megmaradnának kérdezésbe, felemelkedék, és mondá nekik: amelyetek bűn nélkül vagyon, az vessen először követ rá!
8. vers
és ismét lehajolván ír vala a földön.
9. vers
hallván kediglen ezeket, egyenként, egyik másik után kimennek vala, először is a fő népek elkezdvén. és hagyaték csak ő maga, Jézus és az asszonyi állat ott középen állván.
10. vers
mikoron kedig Jézus felemelkedett volna, és senkit nem látna, hanem csak az asszonyt, mondá neki: asszony, hol vannak a te vádolóid? senki nem kárhoztata-e tégedet?
11. vers
mondá az asszony: senki, Uram. mondá neki Jézus: én sem kárhoztatlak téged. menj el, és ezután ne vétkezzél!
12. vers
annak okáért ismét szól vala nekik Jézus mondván: én vagyok ez világnak világossága. valaki engemet követ, az nem jár sötétségbe, de az életnek világossága leszen nála.
13. vers
mondának neki a farizeusok: te tenmagadról tész bizonyságot, azért a te vallásod nem igaz.
14. vers
felele Jézus, és mondá nekik: én ha magamról teszek is bizonyságot, az én bizonyságom igaz, mert tudom, honnét jöttem, és hova megyek. ti kedig nem tudjátok, honnét jövök, és hova megyek.
15. vers
ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16. vers
de ha én ítélnék is, az én ítéletem igaz volna, mert egyedül nem vagyok, hanem én, és aki engemet bocsátott, Atyám.
17. vers
sőt, a ti törvénytekbe is meg vagyon írván, hogy két embernek bizonysága igaz.
18. vers
én vagyok, ki magamtól bizonyságot teszek, és bizonyságot teszen énrólam, ki engemet bocsátott, Atyám.
19. vers
mondnak vala azért neki: hol vagyon a te Atyád? felele Jézus: sem engemet nem ismertek, sem az én Atyámat. ha engemet ismertetek volna, az én Atyámat is ismertétek volna.
20. vers
ez beszédeket szólá nekik Jézus az templomnak a részébe, holott az egyház kincsét tartják vala, tanítván ott őket. és senki meg nem fogá őtet, mert még el nem jött vala az ő órája.
21. vers
mondá azért ismét nekik Jézus: én elmegyek, és kerestek engemet, és a ti bűnötökbe haltok meg. ahova én megyek, ti oda nem jöhettek.
22. vers
mondnak vala azért a zsidók: nemde megöli-e magát, mert azt mondja: ahova én megyek, ti oda nem jöhettek?
23. vers
és mond vala nekik: ti pokolból valók vagytok, én kedig mennyországból való vagyok. ti ez világiak vagytok, de én nem vagyok ez világi.
24. vers
megmondám azért nektek, hogy az ti bűnötökbe haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűnötökbe.
25. vers
mondnak vala azért neki: ki vagy te? és mondá nekik Jézus: legelső kezdet, mert ugyanazont mondom nektek.
26. vers
sokak vannak, kiket rólatok kell szólnom és ítélnem. de aki engemet bocsátott, igaz, és amit én őtőle hallottam, azt mondom ez világon.
27. vers
amazok nem ismerék meg, hogy az ő Atyjától szólt volna nekik.
28. vers
mondá azért Jézus nekik: mikoron felmagasztaljátok Embernek Fiát, akkor ismeritek meg, hogy én vagyok, és hogy én magamtól semmit nem művelek, de amiképpen engemet Atyám tanított, úgy szólok.
29. vers
és aki engemet bocsátott, velem vagyon. nem hagyott Atyám önnönmagamat, mert én, ami neki kellemetes, mindenkoron azt művelem.
30. vers
mikoron ő ezeket beszéllené, sokan hínek őbenne.
31. vers
mondá azért Jézus azoknak, kik őbenne hittek vala, a zsidóknak: ha ti megmaradtok az én beszédembe, bizony tanítványim lesztek énnekem,
32. vers
és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadossá teszen titeket.
33. vers
felelének neki: Ábrahám magjai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. miképpen mondod te, hogy szabadosok leszünk?
34. vers
felele nekik Jézus: bizony, bizony, mondám nektek, hogy minden, valaki bűnt teszen, szolgája a bűnnek.
35. vers
a szolga kedig nem marad örökké a háznál, a Fiú örökké marad.
36. vers
ha azért titeket a Fiú szabadossá teszen, bizony szabadosok vagytok.
37. vers
tudom, hogy Ábrahám magvai vagytok, de engem meg akartok ölni, mert az én beszédemnek nincsen nálatok helye.
38. vers
én, amit Atyámnál láttam, azt szólom, és amit ti a ti atyátoknál láttatok, művelitek.
39. vers
felelének és mondának neki: a mi Atyánk Ábrahám. mondá nekik Jézus: ha Ábrahám fiai volnátok, mit Ábrahám tett, tennétek.
40. vers
mostan kedig kerestek engemet megölni, embert, ki nektek igazságot szóltam, melyet Istentől hallottam. ezt Ábrahám nem tette.
41. vers
ti az ti atyátoknak cselekedetit teszitek. mondának azért neki: mi paráznaságból nem születtünk, egy atyánk vagyon, Isten.
42. vers
mondá nekik Jézus: ha Isten volna a ti atyátok, bizonyával szeretnétek engemet. mert én Istentől származtam és jöttem. és én magamtól nem jöttem, hanem ő bocsátott engemet.
43. vers
miért nem ismeritek meg az én szómat? mert nem hallgathatjátok az én beszédemet.
44. vers
ti ördög atyától valók vagytok, és az ő kívánságának akartok engedni. az gyilkos volt kezdettől fogva, és igazságba nem állapodott, mert nem volt igazság őbenne. mikoron hazugságot szól, az ő tulajdonából szólja, mert hazug, és annak a dolognak atyja.
45. vers
én kedig, ki igazat mondok, nem hisztek énnekem.
46. vers
kicsoda közületek, ki engemet megfedd bűnömről? és ha igazságot mondok, mire nem hisztek nekem?
47. vers
aki Istentől vagyon, Istennek beszédét hallgatja. azért nem hallgatjátok ti, mert Istentől nem vagytok.
48. vers
felelének azért a zsidók, és mondának neki: nemde jól mondjuk-e mi, hogy szamaritánus vagy, és ördög vagyon benned?
49. vers
felele Jézus: énbennem ördög nincsen, de tisztelem az én Atyámat, és ti tiszteletlenséggel illettetek engemet.
50. vers
én kedig nem keresem az én tisztességemet, vagyon, ki keresse és ítélje.
51. vers
bizony, bizony, mondom nektek, valaki az én beszédemet megtartja, halált örökké nem lát.
52. vers
mondának azért neki a zsidók: mostan ismerők meg, hogy ördög vagyon benned. Ábrahám meghalt, és a próféták, és te azt mondod: valaki az én beszédemet megtartja, halált örökké nem lát.
53. vers
nagyobb vagy-e te a mi Atyánknál, Ábrahámnál, ki meghalt, és a prófétáknál is, kik meghaltanak? kicsodává teszed magadat?
54. vers
felele Jézus: ha én magamat dicsőítem, az én dicsőségem semmi. vagyon az én Atyám, ki engemet dicsőít, kit ti ti Istenteknek mondotok,
55. vers
és demaga nem ismertétek őtet. én kedig ismerém őtet, és ha mondanám, hogy nem ismertem őtet, hozzátok hasonlatos hazug lennék. de ismertem őtet, és az ő beszédét tartom.
56. vers
Ábrahám, a ti atyátok örüle, hogy az én napomat látná. és meglátá, és örüle rajta.
57. vers
mondának azért a zsidók neki: ötven esztendőd még nincsen, és Ábrahámot láttad?
58. vers
mondá nekik Jézus: bizony, bizony, mondom nektek, minekelőtte Ábrahám volna, én vagyok.
59. vers
köveket vesznek vala azért fel a zsidók, hogy hozzá hajigálnak. Jézus kedig elrejté magát, és kimene az templomból.
Könyvek
