Szent János evangéliuma
capítulo 8
verso 1
Jézus kedig mene az Olajhegyre,
verso 2
és igen reggel ismét jöve a templomba, holott mind a teljes nép hozzá jő vala, és leülvén tanítja vala őket.
verso 3
hozának kedig a farizeusok és az írástudók eleibe egy asszonyi állatot, melyet paráznaságba találtak vala. és mikoron előállaták volna,
verso 4
mondának neki: Mester, ez asszonyi állat paráznaságba találtatott.
verso 5
a törvénybe kedig Mózes azt parancsolta, hogy ez ilyeneket meg kellene kövezni. te azért mit mondaz?
verso 6
ezt kedig mondják vala kísértvén őtet, hogy vádolhatnák. Jézus kedig lehajolván az ujjával ír vala a földön.
verso 7
mikoron kedig amazok megmaradnának kérdezésbe, felemelkedék, és mondá nekik: amelyetek bűn nélkül vagyon, az vessen először követ rá!
verso 8
és ismét lehajolván ír vala a földön.
verso 9
hallván kediglen ezeket, egyenként, egyik másik után kimennek vala, először is a fő népek elkezdvén. és hagyaték csak ő maga, Jézus és az asszonyi állat ott középen állván.
verso 10
mikoron kedig Jézus felemelkedett volna, és senkit nem látna, hanem csak az asszonyt, mondá neki: asszony, hol vannak a te vádolóid? senki nem kárhoztata-e tégedet?
verso 11
mondá az asszony: senki, Uram. mondá neki Jézus: én sem kárhoztatlak téged. menj el, és ezután ne vétkezzél!
verso 12
annak okáért ismét szól vala nekik Jézus mondván: én vagyok ez világnak világossága. valaki engemet követ, az nem jár sötétségbe, de az életnek világossága leszen nála.
verso 13
mondának neki a farizeusok: te tenmagadról tész bizonyságot, azért a te vallásod nem igaz.
verso 14
felele Jézus, és mondá nekik: én ha magamról teszek is bizonyságot, az én bizonyságom igaz, mert tudom, honnét jöttem, és hova megyek. ti kedig nem tudjátok, honnét jövök, és hova megyek.
verso 15
ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
verso 16
de ha én ítélnék is, az én ítéletem igaz volna, mert egyedül nem vagyok, hanem én, és aki engemet bocsátott, Atyám.
verso 17
sőt, a ti törvénytekbe is meg vagyon írván, hogy két embernek bizonysága igaz.
verso 18
én vagyok, ki magamtól bizonyságot teszek, és bizonyságot teszen énrólam, ki engemet bocsátott, Atyám.
verso 19
mondnak vala azért neki: hol vagyon a te Atyád? felele Jézus: sem engemet nem ismertek, sem az én Atyámat. ha engemet ismertetek volna, az én Atyámat is ismertétek volna.
verso 20
ez beszédeket szólá nekik Jézus az templomnak a részébe, holott az egyház kincsét tartják vala, tanítván ott őket. és senki meg nem fogá őtet, mert még el nem jött vala az ő órája.
verso 21
mondá azért ismét nekik Jézus: én elmegyek, és kerestek engemet, és a ti bűnötökbe haltok meg. ahova én megyek, ti oda nem jöhettek.
verso 22
mondnak vala azért a zsidók: nemde megöli-e magát, mert azt mondja: ahova én megyek, ti oda nem jöhettek?
verso 23
és mond vala nekik: ti pokolból valók vagytok, én kedig mennyországból való vagyok. ti ez világiak vagytok, de én nem vagyok ez világi.
verso 24
megmondám azért nektek, hogy az ti bűnötökbe haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűnötökbe.
verso 25
mondnak vala azért neki: ki vagy te? és mondá nekik Jézus: legelső kezdet, mert ugyanazont mondom nektek.
verso 26
sokak vannak, kiket rólatok kell szólnom és ítélnem. de aki engemet bocsátott, igaz, és amit én őtőle hallottam, azt mondom ez világon.
verso 27
amazok nem ismerék meg, hogy az ő Atyjától szólt volna nekik.
verso 28
mondá azért Jézus nekik: mikoron felmagasztaljátok Embernek Fiát, akkor ismeritek meg, hogy én vagyok, és hogy én magamtól semmit nem művelek, de amiképpen engemet Atyám tanított, úgy szólok.
verso 29
és aki engemet bocsátott, velem vagyon. nem hagyott Atyám önnönmagamat, mert én, ami neki kellemetes, mindenkoron azt művelem.
verso 30
mikoron ő ezeket beszéllené, sokan hínek őbenne.
verso 31
mondá azért Jézus azoknak, kik őbenne hittek vala, a zsidóknak: ha ti megmaradtok az én beszédembe, bizony tanítványim lesztek énnekem,
verso 32
és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadossá teszen titeket.
verso 33
felelének neki: Ábrahám magjai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. miképpen mondod te, hogy szabadosok leszünk?
verso 34
felele nekik Jézus: bizony, bizony, mondám nektek, hogy minden, valaki bűnt teszen, szolgája a bűnnek.
verso 35
a szolga kedig nem marad örökké a háznál, a Fiú örökké marad.
verso 36
ha azért titeket a Fiú szabadossá teszen, bizony szabadosok vagytok.
verso 37
tudom, hogy Ábrahám magvai vagytok, de engem meg akartok ölni, mert az én beszédemnek nincsen nálatok helye.
verso 38
én, amit Atyámnál láttam, azt szólom, és amit ti a ti atyátoknál láttatok, művelitek.
verso 39
felelének és mondának neki: a mi Atyánk Ábrahám. mondá nekik Jézus: ha Ábrahám fiai volnátok, mit Ábrahám tett, tennétek.
verso 40
mostan kedig kerestek engemet megölni, embert, ki nektek igazságot szóltam, melyet Istentől hallottam. ezt Ábrahám nem tette.
verso 41
ti az ti atyátoknak cselekedetit teszitek. mondának azért neki: mi paráznaságból nem születtünk, egy atyánk vagyon, Isten.
verso 42
mondá nekik Jézus: ha Isten volna a ti atyátok, bizonyával szeretnétek engemet. mert én Istentől származtam és jöttem. és én magamtól nem jöttem, hanem ő bocsátott engemet.
verso 43
miért nem ismeritek meg az én szómat? mert nem hallgathatjátok az én beszédemet.
verso 44
ti ördög atyától valók vagytok, és az ő kívánságának akartok engedni. az gyilkos volt kezdettől fogva, és igazságba nem állapodott, mert nem volt igazság őbenne. mikoron hazugságot szól, az ő tulajdonából szólja, mert hazug, és annak a dolognak atyja.
verso 45
én kedig, ki igazat mondok, nem hisztek énnekem.
verso 46
kicsoda közületek, ki engemet megfedd bűnömről? és ha igazságot mondok, mire nem hisztek nekem?
verso 47
aki Istentől vagyon, Istennek beszédét hallgatja. azért nem hallgatjátok ti, mert Istentől nem vagytok.
verso 48
felelének azért a zsidók, és mondának neki: nemde jól mondjuk-e mi, hogy szamaritánus vagy, és ördög vagyon benned?
verso 49
felele Jézus: énbennem ördög nincsen, de tisztelem az én Atyámat, és ti tiszteletlenséggel illettetek engemet.
verso 50
én kedig nem keresem az én tisztességemet, vagyon, ki keresse és ítélje.
verso 51
bizony, bizony, mondom nektek, valaki az én beszédemet megtartja, halált örökké nem lát.
verso 52
mondának azért neki a zsidók: mostan ismerők meg, hogy ördög vagyon benned. Ábrahám meghalt, és a próféták, és te azt mondod: valaki az én beszédemet megtartja, halált örökké nem lát.
verso 53
nagyobb vagy-e te a mi Atyánknál, Ábrahámnál, ki meghalt, és a prófétáknál is, kik meghaltanak? kicsodává teszed magadat?
verso 54
felele Jézus: ha én magamat dicsőítem, az én dicsőségem semmi. vagyon az én Atyám, ki engemet dicsőít, kit ti ti Istenteknek mondotok,
verso 55
és demaga nem ismertétek őtet. én kedig ismerém őtet, és ha mondanám, hogy nem ismertem őtet, hozzátok hasonlatos hazug lennék. de ismertem őtet, és az ő beszédét tartom.
verso 56
Ábrahám, a ti atyátok örüle, hogy az én napomat látná. és meglátá, és örüle rajta.
verso 57
mondának azért a zsidók neki: ötven esztendőd még nincsen, és Ábrahámot láttad?
verso 58
mondá nekik Jézus: bizony, bizony, mondom nektek, minekelőtte Ábrahám volna, én vagyok.
verso 59
köveket vesznek vala azért fel a zsidók, hogy hozzá hajigálnak. Jézus kedig elrejté magát, és kimene az templomból.
Libros
