Szent János evangéliuma
capítulo 10
verso 1
bizony, bizony, mondom nektek: valaki az ajtón nem megyen be az juhok aklába, hanem másunnét hág fel, az lopó és tolvaj.
verso 2
aki kedig az ajtón megyen be, pásztora a juhoknak.
verso 3
ennek az ajtótartó ajtót nyit, és a juhok hallgatják az ő szavát, és az ő tulajdon juhait nevükön nevezi, és kiviszi őket.
verso 4
és mikoron az ő tulajdon juhait kibocsátandja, előttük megyen, és a juhok követik őtet, mert ismerik az ő szavát.
verso 5
idegent kedig nem követnek, de elfutnak tőle, mert nem ismerték az idegeneknek szavát.
verso 6
ez példabeszédet mondá nekik Jézus, de amazok nem ismerék meg, mik volnának, amit nekik szólna.
verso 7
mondá azért Jézus ismét: bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok az juhoknak ajtaja.
verso 8
valahányan énelőttem jöttenek, mind lopók és tolvajok, de nem hallgatták őket a juhok.
verso 9
én vagyok az ajtó, énáltalam ha valaki bemenend, üdvözül, és kimegyen és bemegyen, és eledelt talál.
verso 10
az lopó nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és mészároljon és vezessen. én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővebben legyen.
verso 11
én vagyok az jó pásztor. a jó pásztor az ő lelkét adja a juhokért.
verso 12
a béres kedig és aki nem pásztor, kinek az juhok nem tulajdoni, látja a farkast, eljövőt, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas kedig elragadja, és egymástól elszaggatja a juhokat.
verso 13
a béres kedig elfut, mert béres, és a juhok nincsenek neki gondjára.
verso 14
én vagyok az jó pásztor, és ismerem az én juhaimat. engemet is ismernek az enyéim,
verso 15
miképpen ismert engemet Atyám, azonképpen én is ismertem Atyámat. és az én lelkemet vetem a juhokért.
verso 16
még más juhaim is vannak, kik nem ez akoliból valók, azokat is be kell hoznom, és hallgatni fogják az én szómat, és leszen egy akol, és egy pásztor.
verso 17
azért szeret engemet Atyám, mert én az én lelkemet teszem le, hogy ismét felvegyem őtet.
verso 18
senki azt éntőlem el nem veszi, de önnönmagam teszem le azt magamtól. hatalmam vagyon az letételére annak, ismét hatalmam vagyon felvételére annak. ez parancsolatot az én atyámtól vettem.
verso 19
azért ismét különbözés lőn a zsidók között ez beszédekért.
verso 20
mondnak vala kedig sokan őközülük: ördög vagyon benne, és esze nélkül cselekedik, mit hallgatjátok őtet?
verso 21
némelyek kedig mondnak vala: ez beszédek nem olyak, mint kibe ördög vagyon. az ördög megnyithatja-e a vakoknak szemeit?
verso 22
lőnek kedig Jeruzsálembe szenteléseknek ünnepi. és tél vala.
verso 23
és jár vala Jézus a templomba az Salamon portikuszába.
verso 24
körülvevék azért őtet a zsidók, és mondnak vala neki: míg tartod a mi lelkünket felfüggesztve? ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyilván!
verso 25
felele Jézus nekik: megmondtam nektek, s nem hiszitek. a cselekedetek, melyeket én cselekedem az én Atyám nevébe, azok is bizonyságot tesznek énrólam.
verso 26
de ti nem hiszitek, mert nem vagytok az én juhaim közül, amiképpen mondom vala nektek:
verso 27
az én juhaim az én szómat hallgatják, és én ismerem őket, és engemet követnek.
verso 28
és én örökkévaló életet adok nekik, és soha el nem vesznek, sem el nem ragadja őket valaki az én kezemből.
verso 29
az én Atyám, ki azokat nekem adta, mindeneknél nagyobb, és senki nem ragadhatja el az én Atyám kezéből.
verso 30
én és az én Atyám egyek vagyunk.
verso 31
azért a zsidók ismét köveket vőnek fel, hogy megköveznék őtet.
verso 32
felele nekik Jézus: sok jó cselekedeteket mutattam nektek az én Atyámtól, az cselekedetek közül melyikért köveztek meg engemet? felelének neki a zsidók mondván: a jó cselekedetért nem kövezünk meg tégedet,
verso 33
de az káromlásért, és mert te ember lévén Istenné teszed magadat.
verso 34
felele nekik Jézus: nemde írván vagyon-e a ti törvénytekbe: én mondtam: istenek vagytok?
verso 35
ha azokat isteneknek mondotta, kikhez Istennek beszéde lett, és az Írás meg nem hamisulhat,
verso 36
melyet az Atya megszentelt és bocsátott ez világra, ti azt mondjátok-e hogy én káromlást teszek, mert azt mondtam, hogy Istennek Fia vagyok?
verso 37
ha nem teszem az én Atyámnak akaratját, ne higgyetek énnekem.
verso 38
ha kedig azt művelem, és ha énnekem nem hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy ismerjetek és higgyetek, mert az én Atyám énbennem vagyon, és én őbenne.
verso 39
ismét meg akarják vala őtet fogni, és kimene az ő kezük közül.
verso 40
és mene ismét Jordánon túl, az helyre, hol János baptista először keresztel vala, és ott marada.
verso 41
és sokan jövének őhozzája, és mondnak vala: jóllehet, János semmi csodát nem tett, demaga valamit erről János mondott, igazak.
Libros
