Szent János evangéliuma
4. fejezet
1. vers
mikoron kedig megismeré Úr, hogy az farizeusok meghallották volna, hogy Jézus több tanítványokat szerezne és keresztelne, hogynemmint János,
2. vers
( jóllehet, Jézus önnönmaga nem keresztel vala, hanem az ő tanítványi,)
3. vers
elhagyja zsidóságot, és mene ismét Galileába.
4. vers
szükség vala kedig általmenni Szamarián.
5. vers
jöve azért Szamariának városába, ki mondatik Szikarnak, az örökség mellett, melyet Jákob adott vala az ő fiának, Józsefnek.
6. vers
ott vala kedig Jákobnak kútja. azért mikoron Jézus megfáradott volna az úton, ül vala úgy a kút felett. vala kedig olymint hat óra.
7. vers
és eljöve egy szamaritána asszonyi állat, hogy vizet merítene. mondá neki Jézus: adj innom énnekem!
8. vers
( mert az ő tanítványi a városba mentenek vala, hogy enniük valót vennének).
9. vers
mondá azért neki az a szamaritána asszonyi állat: miképpen kérsz éntőlem innod, ha te zsidó vagy, én kedig szamaritána? nám nem közösülnek a zsidók a szamaritánusokkal?
10. vers
felele Jézus, és mondá neki: ha tudnád Istennek ajándékát, és ki legyen az, ki neked azt mondja, adj innom énnekem, te kértél volna őtőle, és adott volna élő vizet neked.
11. vers
mondá neki az asszony: Uram, nincsen mivel merítened, a kút is mély, azért honnét vagyon neked az élő víz?
12. vers
nemde nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Jákobnál, ki adta nekünk ez kutat, és ő maga is ebből itt, az ő fia is és barmai?
13. vers
felele Jézus, és mondá neki: minden, ki ez vízbe iszik, ismét megszomjúhozik.
14. vers
de valaki a vízbe iszik, melyet én neki adok, örökké soha nem szomjúhozik, hanem az a víz, melyet én adok neki, leszen őbenne folyó víznek kútfője, felforró az örök életre.
15. vers
mondá neki az asszony: Uram, add az vizet énnekem, hogy ne szomjúhozzam, és ne jöjjek többé ide meríteni!
16. vers
mondá neki Jézus: menj el, hívd ki az te férjedet, és jöjj ide!
17. vers
felele az asszony, és mondá neki: nincsen férjem. mondá neki Jézus: jól mondád, hogy nincsen férjed,
18. vers
mert öt férjed volt, és aki mostan vagyon, nem te férjed. ezt igazán mondád.
19. vers
mondá neki az asszonyi állat: Uram, látom, hogy próféta vagy te.
20. vers
a mi atyáink ez hegyen imádtanak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálembe vagyon az hely, hol imádni kelljen.
21. vers
mondá neki Jézus: asszonyi állat, higgy énnekem, hogy eljött az óra, mikoron sem ez hegyen, sem Jeruzsálembe nem imádjátok az Atyát.
22. vers
ti azt imádjátok, melyet nem tudtok, de mi azt imádjuk, amit tudunk, mert az üdvösség zsidóságból vagyon.
23. vers
de eljött az óra, és mostan vagyon, hogy mikoron az igaz imádók imádják az Atyát lélekbe és igazságba, mert az Atya is olyan imádókat keres, kik őtet imádják.
24. vers
lélek az Isten, és azoknak, kik őtet imádják, lélekbe és igazságba kell imádniuk.
25. vers
mondá neki az asszonyi állat: tudom, hogy eljövendő az Messiás, ki Krisztusnak mondatik. azért mikoron az idejövend, mindeneket meghirdet nekünk.
26. vers
mondá neki Jézus: én vagyok, ki teveled szólok.
27. vers
és legottan eljutanak az ő tanítványi, és csodálják vala, hogy az asszonnyal szólna. de egyik sem meré mondani: mit kérdesz? avagy: mit beszélsz vele?
28. vers
elhagyá azért az asszony vödrét, és elmene a városba, és mondá ott az embereknek:
29. vers
jöjjetek el, lássatok embert, ki énnekem megmondott mindeneket, melyeket tettem. nemde az-e Krisztus?
30. vers
kimenének azért a városból, és hozzá jövének.
31. vers
az idő közbe kérik vala Jézust az ő tanítványi mondván: Mester, egyél!
32. vers
de ő mondá nekik: vagyon nekem ennivaló étkem, melyet ti nem tudtok.
33. vers
mondanak azért a tanítványok önköztük: hozott-e valaki étket neki, kit megennék?
34. vers
mondá nekik Jézus: az én étkem az, hogy azt tegyem, amit akar, aki engemet bocsátott, és hogy elvégezzem az ő dolgát.
35. vers
nemde ti mondjátok-e: még három hónapok vannak, és az aratás eljő? íme, mondom tinektek: emeljétek fel szemeteket, és lássátok az tartományokat, mert megfehéreltenek immár az aratásra.
36. vers
és aki megaratja, jutalmát veszi, és gyümölcsöt az örök életre, hogy mind, aki veri, s mind, aki megaratja, együtt örüljenek.
37. vers
mert ez igaz beszéd, hogy más, aki vet, és más, aki arat is.
38. vers
én elbocsáttalak titeket aratni, hol ti nem munkálódtatok. egyebek, akik munkálódtanak, és ti azoknak munkáiba mentetek be.
39. vers
az városból kedig sokan hisznek őbenne a szamaritánusok közül az asszonynak bizonyságtevő beszédéért, mely azt mondja vala, hogy mindeneket megmondott volna neki, melyeket tett volna.
40. vers
mikoron azért eljöttenek volna a szamaritánusok, kérék őtet, hogy náluk maradna. és két napon lőn ott.
41. vers
és sokkal többen hínek az ő beszédéért.
42. vers
és mondnak vala az asszonynak: immáron nem a te beszédedért hiszünk, hanem mi magunk halljuk és tudjuk, hogy ez e világnak bizony Üdvözítője a Krisztus.
43. vers
annakutána kedig két nappal kimene onnét, és jöve Galileába.
44. vers
mert ő maga, Jézus megvallá, hogy prófétának hazájába tisztessége nem volna.
45. vers
mikoron azért jött volna Galileába, fogadák őtet a galileabeliek, miért mindeneket láttanak vala, kik Jeruzsálembe lettenek vala az ünnepnapokon, mert ők is felmentenek vala az ünnepnapra.
46. vers
jöve kedig Jézus ismét Kána Galileába, hol az víz borrá lett vala. és vala egy királyi ember, kinek fia beteg vala Kafarnaumba.
47. vers
ez mikoron hallotta volna, hogy Jézus zsidóságból megjött volna Galileába, hozzá mene, és kéri vala őtet, hogy alámenne, és meggyógyítaná az ő fiát, mert meg kezd vala halni.
48. vers
mondá azért Jézus neki: ha jeleket és csodatételeket nem láttok, nem hisztek.
49. vers
mondá neki az királyi ember: Uram, gyere alá, míg meghal az én fiam!
50. vers
mondá neki Jézus: menj el, és az te fiad még él! hín az ember Jézus beszédének, melyet monda neki, és elmegyen vala.
51. vers
mikoron kedig alámenne, szolgái eleibe jövének, és meg megmondák neki, mert az te fiad él.
52. vers
megtudakozék azért tőlük az óráról, mikoron lett volna jobban dolga. és mondanak: tegnapon olymint hét órakoron hagyá el őtet a hideg.
53. vers
megismeré azért az atya, hogy az óra lett volna az, melybe mondotta vala neki Jézus: az te fiad még él. és ő hín, s mind az ő teljes háza.
54. vers
ez csodatételt kedig ismét másodszor tevé Jézus, mikoron jött volna zsidóságból Galileába.
Könyvek
