Szent János evangéliuma

chapter 4


Chapters:


verse #1

mikoron kedig megismeré Úr, hogy az farizeusok meghallották volna, hogy Jézus több tanítványokat szerezne és keresztelne, hogynemmint János,


verse #2

( jóllehet, Jézus önnönmaga nem keresztel vala, hanem az ő tanítványi,)


verse #3

elhagyja zsidóságot, és mene ismét Galileába.


verse #4

szükség vala kedig általmenni Szamarián.


verse #5

jöve azért Szamariának városába, ki mondatik Szikarnak, az örökség mellett, melyet Jákob adott vala az ő fiának, Józsefnek.


verse #6

ott vala kedig Jákobnak kútja. azért mikoron Jézus megfáradott volna az úton, ül vala úgy a kút felett. vala kedig olymint hat óra.


verse #7

és eljöve egy szamaritána asszonyi állat, hogy vizet merítene. mondá neki Jézus: adj innom énnekem!


verse #8

( mert az ő tanítványi a városba mentenek vala, hogy enniük valót vennének).


verse #9

mondá azért neki az a szamaritána asszonyi állat: miképpen kérsz éntőlem innod, ha te zsidó vagy, én kedig szamaritána? nám nem közösülnek a zsidók a szamaritánusokkal?


verse #10

felele Jézus, és mondá neki: ha tudnád Istennek ajándékát, és ki legyen az, ki neked azt mondja, adj innom énnekem, te kértél volna őtőle, és adott volna élő vizet neked.


verse #11

mondá neki az asszony: Uram, nincsen mivel merítened, a kút is mély, azért honnét vagyon neked az élő víz?


verse #12

nemde nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Jákobnál, ki adta nekünk ez kutat, és ő maga is ebből itt, az ő fia is és barmai?


verse #13

felele Jézus, és mondá neki: minden, ki ez vízbe iszik, ismét megszomjúhozik.


verse #14

de valaki a vízbe iszik, melyet én neki adok, örökké soha nem szomjúhozik, hanem az a víz, melyet én adok neki, leszen őbenne folyó víznek kútfője, felforró az örök életre.


verse #15

mondá neki az asszony: Uram, add az vizet énnekem, hogy ne szomjúhozzam, és ne jöjjek többé ide meríteni!


verse #16

mondá neki Jézus: menj el, hívd ki az te férjedet, és jöjj ide!


verse #17

felele az asszony, és mondá neki: nincsen férjem. mondá neki Jézus: jól mondád, hogy nincsen férjed,


verse #18

mert öt férjed volt, és aki mostan vagyon, nem te férjed. ezt igazán mondád.


verse #19

mondá neki az asszonyi állat: Uram, látom, hogy próféta vagy te.


verse #20

a mi atyáink ez hegyen imádtanak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálembe vagyon az hely, hol imádni kelljen.


verse #21

mondá neki Jézus: asszonyi állat, higgy énnekem, hogy eljött az óra, mikoron sem ez hegyen, sem Jeruzsálembe nem imádjátok az Atyát.


verse #22

ti azt imádjátok, melyet nem tudtok, de mi azt imádjuk, amit tudunk, mert az üdvösség zsidóságból vagyon.


verse #23

de eljött az óra, és mostan vagyon, hogy mikoron az igaz imádók imádják az Atyát lélekbe és igazságba, mert az Atya is olyan imádókat keres, kik őtet imádják.


verse #24

lélek az Isten, és azoknak, kik őtet imádják, lélekbe és igazságba kell imádniuk.


verse #25

mondá neki az asszonyi állat: tudom, hogy eljövendő az Messiás, ki Krisztusnak mondatik. azért mikoron az idejövend, mindeneket meghirdet nekünk.


verse #26

mondá neki Jézus: én vagyok, ki teveled szólok.


verse #27

és legottan eljutanak az ő tanítványi, és csodálják vala, hogy az asszonnyal szólna. de egyik sem meré mondani: mit kérdesz? avagy: mit beszélsz vele?


verse #28

elhagyá azért az asszony vödrét, és elmene a városba, és mondá ott az embereknek:


verse #29

jöjjetek el, lássatok embert, ki énnekem megmondott mindeneket, melyeket tettem. nemde az-e Krisztus?


verse #30

kimenének azért a városból, és hozzá jövének.


verse #31

az idő közbe kérik vala Jézust az ő tanítványi mondván: Mester, egyél!


verse #32

de ő mondá nekik: vagyon nekem ennivaló étkem, melyet ti nem tudtok.


verse #33

mondanak azért a tanítványok önköztük: hozott-e valaki étket neki, kit megennék?


verse #34

mondá nekik Jézus: az én étkem az, hogy azt tegyem, amit akar, aki engemet bocsátott, és hogy elvégezzem az ő dolgát.


verse #35

nemde ti mondjátok-e: még három hónapok vannak, és az aratás eljő? íme, mondom tinektek: emeljétek fel szemeteket, és lássátok az tartományokat, mert megfehéreltenek immár az aratásra.


verse #36

és aki megaratja, jutalmát veszi, és gyümölcsöt az örök életre, hogy mind, aki veri, s mind, aki megaratja, együtt örüljenek.


verse #37

mert ez igaz beszéd, hogy más, aki vet, és más, aki arat is.


verse #38

én elbocsáttalak titeket aratni, hol ti nem munkálódtatok. egyebek, akik munkálódtanak, és ti azoknak munkáiba mentetek be.


verse #39

az városból kedig sokan hisznek őbenne a szamaritánusok közül az asszonynak bizonyságtevő beszédéért, mely azt mondja vala, hogy mindeneket megmondott volna neki, melyeket tett volna.


verse #40

mikoron azért eljöttenek volna a szamaritánusok, kérék őtet, hogy náluk maradna. és két napon lőn ott.


verse #41

és sokkal többen hínek az ő beszédéért.


verse #42

és mondnak vala az asszonynak: immáron nem a te beszédedért hiszünk, hanem mi magunk halljuk és tudjuk, hogy ez e világnak bizony Üdvözítője a Krisztus.


verse #43

annakutána kedig két nappal kimene onnét, és jöve Galileába.


verse #44

mert ő maga, Jézus megvallá, hogy prófétának hazájába tisztessége nem volna.


verse #45

mikoron azért jött volna Galileába, fogadák őtet a galileabeliek, miért mindeneket láttanak vala, kik Jeruzsálembe lettenek vala az ünnepnapokon, mert ők is felmentenek vala az ünnepnapra.


verse #46

jöve kedig Jézus ismét Kána Galileába, hol az víz borrá lett vala. és vala egy királyi ember, kinek fia beteg vala Kafarnaumba.


verse #47

ez mikoron hallotta volna, hogy Jézus zsidóságból megjött volna Galileába, hozzá mene, és kéri vala őtet, hogy alámenne, és meggyógyítaná az ő fiát, mert meg kezd vala halni.


verse #48

mondá azért Jézus neki: ha jeleket és csodatételeket nem láttok, nem hisztek.


verse #49

mondá neki az királyi ember: Uram, gyere alá, míg meghal az én fiam!


verse #50

mondá neki Jézus: menj el, és az te fiad még él! hín az ember Jézus beszédének, melyet monda neki, és elmegyen vala.


verse #51

mikoron kedig alámenne, szolgái eleibe jövének, és meg megmondák neki, mert az te fiad él.


verse #52

megtudakozék azért tőlük az óráról, mikoron lett volna jobban dolga. és mondanak: tegnapon olymint hét órakoron hagyá el őtet a hideg.


verse #53

megismeré azért az atya, hogy az óra lett volna az, melybe mondotta vala neki Jézus: az te fiad még él. és ő hín, s mind az ő teljes háza.


verse #54

ez csodatételt kedig ismét másodszor tevé Jézus, mikoron jött volna zsidóságból Galileába.

Chapters:


Books