Szent János evangéliuma

chapter 9


Chapters:


verse #1

és előmenvén Jézus láta egy embert, vakot születésétől fogva.


verse #2

és kérdék őtet az ő tanítványi mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e, avagy az ő szülei, hogy vakon születnék?


verse #3

felele Jézus: sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei, de hogy megjelentetnének Istennek cselekedeti őbenne.


verse #4

énnekem szükség művelnem annak művelkedetit, ki engemet bocsátott, míg napja vagyon. eljött az éj, mikoron senki nem művelkedhetik.


verse #5

míg ez világon leszek, ez világnak világossága vagyok.


verse #6

ezt mikoron mondá, az földre pökék, és sárt csinála a nyálból, és a sárt szemére kené a vaknak,


verse #7

és mondá neki: menj el, mosd meg a tón, ki mondatik Siloénak, melyet ha megmagyaráz, bocsáttatottat teszen! elmene azért, és megmossa, és látva jöve meg.


verse #8

azért az ő szomszédi, kik őtet először látták vala, hogy koldus volt volna, mondnak vala: nemde ez-e, aki ül vala, és koldul vala?


verse #9

némelyek mondnak vala: ez az, némelyek ismét: hasonlatos ehhez. de ő mond vala: én vagyok.


verse #10

mondnak vala azért neki: mint nyílanak meg neked szemeid?


verse #11

felele az, és mondá: az ember, ki Jézusnak mondatik, sárt csinála, és megkené az én szemeimet, és mondá nekem: menj el a Siloe tóra, és mosd meg! hogy kedig elmenék és megmosám, látást vevék.


verse #12

mondának azért neki: hol vagyon az? mondá: nem tudom.


verse #13

vivék őtet a farizeusokhoz, ki régtől fogva vak vala.


verse #14

vala kedig szombat, mikoron Jézus a sárt csinálná, és az ő szemét megnyitná.


verse #15

ismét kérdik vala azért őtet a farizeusok, mi módon vett volna látást. amaz kedig mondá nekik: sárt tőn nekem az én szemeimre, és megmosám és látok.


verse #16

mondnak vala azért némelyek a farizeusok közül: ez ember nem Istentől vagyon, mert nem illi meg a szombatot. némelyek kedig mondnak vala: mi módon teheti a bűnös ember ez ilyen csodákat? és különbözés vala köztük.


verse #17

mondának ismét a vaknak: te mit mondasz felőle, hogy megnyitotta neked a te szemeidet? amaz kedig mondá: próféta az.


verse #18

nem hivék azért a zsidók őfelőle, hogy vak volt volna, és szeme megnyílt volna, mígnem előhívák annak ő szüleit is, ki látást vett vala,


verse #19

és megkérdék azokat mondván: ez-e a ti fiatok, kit ti azt mondjátok, hogy vakon született? mi módon lát azért mostan?


verse #20

felelnek nekik az ő szülei, és mondának: tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.


verse #21

de mostan mi módon lásson, nem tudjuk, avagy ki nyitotta meg neki szemeit, nem tudjuk mi. ő maga is emberkorba vagyon, őtet kérdjétek, ő maga szóljon maga felől.


verse #22

ezeket mondák az ő szülei, miérthogy félnek vala a zsidóktól. mert immár megegyenesedtek vala azon a zsidók, hogy valaki őtet Krisztusnak vallaná, kivettetnék a zsinagógából.


verse #23

annak okáért mondák az ő szülei: emberkorba vagyon, ő magát kérdjétek.


verse #24

előhívák azért ismét az embert, aki vak vala, és mondának neki: adj dicsőséget Istennek! mi tudjuk, hogy ez ember bűnös.


verse #25

felele azért nekik, és mondá: ha bűnös, nem tudom. az egyet tudom, hogy mikoron azelőtt vak valék, mostan látok.


verse #26

mondának azért neki ismét: mit tőn neked? mind nyitá meg neked szemeidet?


verse #27

felele nekik: megmondám nektek mostan is, és nem hallátok. miért akarjátok ismét hallani? ti is ő tanítványi akartok-e lenni?


verse #28

gonoszt szólának azért neki, és mondának: te légy ő tanítványa, mi kedig Mózes tanítványi vagyunk.


verse #29

mi tudjuk, hogy Mózesnek szólt Isten, de ezt nem tudjuk, honnét legyen.


verse #30

felele az ember, és mondá nekik: ebbe valami csodálatosság vagyon, hogy ti nem tudjátok, honnét legyen, és nám, megnyitotta az én szemeimet.


verse #31

tudjuk kedig, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de ha valaki Isten tisztelője, és az ő akaratjának enged, azt hallgatja meg.


verse #32

világ kezdetitől fogva nem hallatott, hogy valaki megnyitotta volna vakon születettnek szemét.


verse #33

hogyha ez Istentől nem volna, semmit nem tehetett volna.


verse #34

felelének, és mondának neki: bűnbe születtél teljességgel, és te tanítasz minket? és kitaszigálák őtet.


verse #35

meghallá Jézus, hogy kiűzték volna őtet. és mikoron megtalálta volna azt, mondá neki: te hissz-e Istennek Fiába?


verse #36

felele amaz, és mondá: kicsoda az, Uram, hogy higgyek őbenne?


verse #37

mondá neki Jézus: láttad is őtet, és aki veled szól, ő az.


verse #38

amaz kedig mondá: hiszek, Uram! és imádá őtet.


verse #39

és mondá neki Jézus: ítéletre jöttem én ez világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.


verse #40

és meghallák ezeket némelyek az farizeusok közül, kik ővele valának, és mondának neki: vakok vagyunk-e mi is?


verse #41

mondá nekik Jézus: ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. de mostan azt mondjátok: látunk. azért a ti bűnötök megmarad.

Chapters:


Books