Szent János evangéliuma

chapter 13


Chapters:


verse #1

húsvét ünnepe napjának kedig előtte, tudván Jézus, mert eljött volna az ő órája, hogy ez világból Atyjához menne, mikoron szerette volna az övéit, kik ez világon valának, mindvégiglen szerette őket.


verse #2

és a vacsora meglévén, mikoron immár az ördög belebocsátta volna Júdásnak, iskarióti Simon fiának szívébe, hogy elárulná őtet.


verse #3

tudja vala Jézus, hogy Atyja neki mindeneket kezébe adott volna, és hogy Istentől jött volna, és menne,


verse #4

felkele a vacsora fölül, leveté ruháit, és mikoron vette volna a keszkenőt, megövezé magát vele.


verse #5

annakutána vizet bocsáta a medencébe, és kezdé mosni az ő tanítványinak lábait, és megtörölni a keszkenővel, mellyel megövezetett vala.


verse #6

jöve azért Simon Péterhez, és mondá neki Péter: Uram, te mosod-e az én lábaimat?


verse #7

felele neki Jézus, és mondá: amit én művelek, te most azt nem tudod, de megtudod ezután.


verse #8

mondá neki Péter: soha nem mosod az én lábaimat. felele neki Jézus: ha meg nem mosandom neked lábaidat, nem leszen részed énvelem.


verse #9

mondá neki Simon Péter: Uram, nemcsak az én lábaimat, de mind kezeimet és fejemet!


verse #10

mondá neki Jézus: aki megmosva vagyon, nincsen szüksége mosásra, hanem hogy csak lábait mossa meg, de mindenestől tiszta. tiszták vagytok, de nem mindnyájan.


verse #11

mert tudja vala, ki volna, ki őtet elárulná, azért mondá, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták.


verse #12

minekutána kedig megmossa volna az ő lábukat, és ruháit felvevén ismét letelepedett volna, mondá ismét nekik: tudjátok-e, mit műveltem veletek?


verse #13

ti engemet hívtok Mesterteknek és Uratoknak, és jól mondjátok, mert az vagyok.


verse #14

annak okáért ha én megmostam lábatokat Uratok és Mestertek lévén, ti is megmossátok egytek mástoknak lábait.


verse #15

mert példát adtam nektek, hogy miképpen én tettem, ti is úgy tegyetek.


verse #16

bizony, bizony, mondom nektek, nem nagyobb a szolga az ő uránál, sem a követ nem nagyobb annál, ki őtet küldötte.


verse #17

ha ezeket tudjátok, bodogok vagytok, ha teenditek őket.


verse #18

nem mindentek felől szólok, tudom, én kiket választottam, de hogy beteljesedjék az Írás: ki énvelem kenyeret eszik, énellenem sarkát felemelé.


verse #19

mostan mondom meg nektek, hogy minekelőtte meglenne, hogy mikoron megleszen, higgyétek, hogy én vagyok.


verse #20

bizony, bizony, mondom nektek: aki fogadja, valakit én bocsátok, engemet fogad. aki kedig engemet fogad, azt fogadja, ki engemet bocsátott.


verse #21

mikoron ezeket mondotta volna Jézus, megbúsula lelkébe, és bizonyságot tőn mondván: bizony, bizony, mondom nektek, hogy egytek engemet elárulandó.


verse #22

egymásra tekintnek vala kedig az tanítványok nem tudván bizonnyal, kiről mondaná.


verse #23

vala kedig egy Jézusnak tanítványi közül, ki az ő ölébe nyugodnék, tudnia illik mint az, akit Jézus szeret vala.


verse #24

inte azért ennek Simon Péter, hogy megtudná, ki volna, akiről szólna.


verse #25

azért mikoron az Jézus mellén nyugodt volna, mondá neki: Uram, kicsoda az?


verse #26

felele Jézus: akinek én ez mártott kenyeret adom. és mikoron megmártotta volna a kenyeret, adá Júdásnak, ki vala Simon iskariótié.


verse #27

és a falat után bemene őbelé az ördög. mondá azért Jézus neki: amit művelsz, műveld el hamarabb!


verse #28

ezt kedig a letelepedettek közül senki nem érti vala, miről mondta volna neki.


verse #29

mert nekik azt alítják vala, miérthogy Júdásnál pénz áll vala, hogy az végre mondotta volna Jézus: vedd meg azokat, ami nekünk szükség az ünnepnapra, avagy hogy a szegényeknek valamit adna.


verse #30

mikoron azért ő az falatot vette volna, mindjárast kimene. vala kedig éjjel.


verse #31

mikoron azért kiment volna, mondá Jézus: mostan dicsőült meg Embernek Fia, és Isten megdicsőült őáltala.


verse #32

ha Isten megdicsőült őáltala, Isten is megdicsőíti őtet ő magába, és mindjárast megdicsőíti őtet.


verse #33

fiacskáim, még egy kevéssé veletek vagyok, kerestek engemet, ( és miképpen a zsidóknak mondám: ahova én megyek, ti oda nem mehettek), azon módon mondom nektek is mostan.


verse #34

új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, miképpen szerettelek titeket, azonképpen ti is szeressétek egymást!


verse #35

ezen ismernek meg mindnyájan titeket, hogy én tanítványim vagytok, ha viszontag való szerelem leszen köztetek.


verse #36

mondá neki Simon Péter: Uram, hova mégy? felele neki Jézus: ahova én megyek, mostan engemet nem követhetsz, de követsz ennekutána.


verse #37

mondá neki Péter: Uram, s miért nem követhetlek mostan? lelkemet is érted vetem.


verse #38

mondá neki Jézus: lelkedet veted énérettem? bizony, bizony, mondom neked, hogy nem szól addig az kakas, mígnem háromszor tagadsz meg engemet.

Chapters:


Books