Szent János evangéliuma
13. fejezet
1. vers
húsvét ünnepe napjának kedig előtte, tudván Jézus, mert eljött volna az ő órája, hogy ez világból Atyjához menne, mikoron szerette volna az övéit, kik ez világon valának, mindvégiglen szerette őket.
2. vers
és a vacsora meglévén, mikoron immár az ördög belebocsátta volna Júdásnak, iskarióti Simon fiának szívébe, hogy elárulná őtet.
3. vers
tudja vala Jézus, hogy Atyja neki mindeneket kezébe adott volna, és hogy Istentől jött volna, és menne,
4. vers
felkele a vacsora fölül, leveté ruháit, és mikoron vette volna a keszkenőt, megövezé magát vele.
5. vers
annakutána vizet bocsáta a medencébe, és kezdé mosni az ő tanítványinak lábait, és megtörölni a keszkenővel, mellyel megövezetett vala.
6. vers
jöve azért Simon Péterhez, és mondá neki Péter: Uram, te mosod-e az én lábaimat?
7. vers
felele neki Jézus, és mondá: amit én művelek, te most azt nem tudod, de megtudod ezután.
8. vers
mondá neki Péter: soha nem mosod az én lábaimat. felele neki Jézus: ha meg nem mosandom neked lábaidat, nem leszen részed énvelem.
9. vers
mondá neki Simon Péter: Uram, nemcsak az én lábaimat, de mind kezeimet és fejemet!
10. vers
mondá neki Jézus: aki megmosva vagyon, nincsen szüksége mosásra, hanem hogy csak lábait mossa meg, de mindenestől tiszta. tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11. vers
mert tudja vala, ki volna, ki őtet elárulná, azért mondá, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták.
12. vers
minekutána kedig megmossa volna az ő lábukat, és ruháit felvevén ismét letelepedett volna, mondá ismét nekik: tudjátok-e, mit műveltem veletek?
13. vers
ti engemet hívtok Mesterteknek és Uratoknak, és jól mondjátok, mert az vagyok.
14. vers
annak okáért ha én megmostam lábatokat Uratok és Mestertek lévén, ti is megmossátok egytek mástoknak lábait.
15. vers
mert példát adtam nektek, hogy miképpen én tettem, ti is úgy tegyetek.
16. vers
bizony, bizony, mondom nektek, nem nagyobb a szolga az ő uránál, sem a követ nem nagyobb annál, ki őtet küldötte.
17. vers
ha ezeket tudjátok, bodogok vagytok, ha teenditek őket.
18. vers
nem mindentek felől szólok, tudom, én kiket választottam, de hogy beteljesedjék az Írás: ki énvelem kenyeret eszik, énellenem sarkát felemelé.
19. vers
mostan mondom meg nektek, hogy minekelőtte meglenne, hogy mikoron megleszen, higgyétek, hogy én vagyok.
20. vers
bizony, bizony, mondom nektek: aki fogadja, valakit én bocsátok, engemet fogad. aki kedig engemet fogad, azt fogadja, ki engemet bocsátott.
21. vers
mikoron ezeket mondotta volna Jézus, megbúsula lelkébe, és bizonyságot tőn mondván: bizony, bizony, mondom nektek, hogy egytek engemet elárulandó.
22. vers
egymásra tekintnek vala kedig az tanítványok nem tudván bizonnyal, kiről mondaná.
23. vers
vala kedig egy Jézusnak tanítványi közül, ki az ő ölébe nyugodnék, tudnia illik mint az, akit Jézus szeret vala.
24. vers
inte azért ennek Simon Péter, hogy megtudná, ki volna, akiről szólna.
25. vers
azért mikoron az Jézus mellén nyugodt volna, mondá neki: Uram, kicsoda az?
26. vers
felele Jézus: akinek én ez mártott kenyeret adom. és mikoron megmártotta volna a kenyeret, adá Júdásnak, ki vala Simon iskariótié.
27. vers
és a falat után bemene őbelé az ördög. mondá azért Jézus neki: amit művelsz, műveld el hamarabb!
28. vers
ezt kedig a letelepedettek közül senki nem érti vala, miről mondta volna neki.
29. vers
mert nekik azt alítják vala, miérthogy Júdásnál pénz áll vala, hogy az végre mondotta volna Jézus: vedd meg azokat, ami nekünk szükség az ünnepnapra, avagy hogy a szegényeknek valamit adna.
30. vers
mikoron azért ő az falatot vette volna, mindjárast kimene. vala kedig éjjel.
31. vers
mikoron azért kiment volna, mondá Jézus: mostan dicsőült meg Embernek Fia, és Isten megdicsőült őáltala.
32. vers
ha Isten megdicsőült őáltala, Isten is megdicsőíti őtet ő magába, és mindjárast megdicsőíti őtet.
33. vers
fiacskáim, még egy kevéssé veletek vagyok, kerestek engemet, ( és miképpen a zsidóknak mondám: ahova én megyek, ti oda nem mehettek), azon módon mondom nektek is mostan.
34. vers
új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, miképpen szerettelek titeket, azonképpen ti is szeressétek egymást!
35. vers
ezen ismernek meg mindnyájan titeket, hogy én tanítványim vagytok, ha viszontag való szerelem leszen köztetek.
36. vers
mondá neki Simon Péter: Uram, hova mégy? felele neki Jézus: ahova én megyek, mostan engemet nem követhetsz, de követsz ennekutána.
37. vers
mondá neki Péter: Uram, s miért nem követhetlek mostan? lelkemet is érted vetem.
38. vers
mondá neki Jézus: lelkedet veted énérettem? bizony, bizony, mondom neked, hogy nem szól addig az kakas, mígnem háromszor tagadsz meg engemet.
Könyvek
