Ámósz próféta könyve

8. fejezet


Fejezetek:


Látomás az érett gyümölcsről. Feddés és fenyegetés


1. vers

Ilyen dolgot láttatott velem
az én Istenem, az Úr:
Íme, egy kosár érett gyümölcs.


2. vers

És azt kérdezte: Mit látsz, Ámósz?
Azt válaszoltam: Egy kosár érett gyümölcsöt.
Ekkor azt mondta nekem az Úr:
Eljött a vég népemre, Izráelre,
többé nem bocsátok meg neki.


3. vers

Azon a napon jajgatássá változnak
a templomi énekek,
így szól az én Istenem, az Úr.
Tömérdek holttest lesz mindenfelé,
szó nélkül rakják le őket.


4. vers

Halljátok meg ezt ti,
akik a szegényre törtök
és e föld nyomorultjainak kipusztítására.


5. vers

Azt mondjátok:
Mikor múlik el az újhold,
hogy gabonát árulhassunk?
És a szombat, hogy a gabonával kereskedhessünk,
hogy kisebbíthessük a vékát, növelhessük az árát,
és hamis mérleggel csalhassunk:


6. vers

hogy megvegyük a szegényeket pénzen,
a szűkölködőt egy pár saruért,
és eladhassuk a gabona hulladékát?


7. vers

Megesküdött az Úr Jákób büszkeségére:
Sohasem felejtem el semmiféle cselekedetüket!


8. vers

Ne rendüljön meg emiatt a föld?
Ne gyászoljon minden lakosa?
Bizony egészen fölemelkedik, mint a Nílus,
árad és apad, mint Egyiptom folyója.


9. vers

Azon a napon
– ezt mondja az én Istenem, az Úr
lenyugtatom a napot délben,
és besötétítem a földet fényes nappal.


10. vers

Ünnepeiteket gyászra változtatom,
és minden dalotokat siratóénekké!
Gyászruhát borítok minden derékra,
és kopasszá teszek minden fejet,
és olyanná teszem, mint aki egyetlen fiát siratja.
A vége pedig a keserűség napja lesz!


11. vers

Íme, jönnek napok
– ezt mondja az én Istenem, az Úr –,
amikor éhínséget bocsátok erre a földre.
Nem kenyér után való éhséget,
sem víz után való szomjúságot,
hanem az Úr beszédének hallgatása utáni éhséget.


12. vers

Tántorogni fognak
tengertől tengerig és északtól keletig.
Útra kelnek, hogy keressék az Úr beszédét,
de nem találják meg.


13. vers

Azon a napon elepednek a szomjúság miatt
a szép leányok és az ifjak is,


14. vers

akik Samária bálványára esküsznek,
és azt mondják: Él a te istened, ó, Dán!
Vagy: Él a te utad, ó, Beérseba!
Bizony elhullanak, és nem kelnek föl többé!

Fejezetek:


Könyvek