Péter első levele
2. fejezet
Lelki ház, szent nép vagytok
1. vers
Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást,
2. vers
mint újszülött csecsemők az ige tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre,
3. vers
mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4. vers
Járuljatok hozzá, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Isten előtt kiválasztott, becses kőhöz,
5. vers
és ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.
6. vers
Azért áll ott az Írásban: Íme, kiválasztott, becses szegletkövet helyezek el Sionban, és aki hisz abban, nem szégyenül meg.
7. vers
Nektek tehát, akik hisztek, drága kincs, a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett,
8. vers
és a megütközés kövévé, a botránkozás sziklájává, amelybe beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek.
9. vers
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket,
10. vers
akik egykor nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek.
A felsőbbség iránti engedelmesség
11. vers
Szeretteim, kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.
12. vers
Példás életet éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteteket látva Istent dicsőítsék a meglátogatás napján.
13. vers
Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendnek az Úrért: akár királynak, mint felsőbbségnek,
14. vers
akár helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők büntetésére, a jót cselekvők dicsérésére.
15. vers
Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az esztelen emberek tudatlanságát,
16. vers
mint szabadok, és nem úgy, mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Isten szolgái.
17. vers
Mindenkit tiszteljetek, a testvériséget szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
18. vers
Ti, szolgák, teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, nemcsak a jóknak és elnézőknek, hanem a szívteleneknek is.
19. vers
Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr el valamilyen sérelmet, igazságtalanul szenvedve.
20. vers
Mert milyen dicsőség az, ha vétkeztek, és ezért tűritek el a verést? De ha jót cselekedve szenvedtek és tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
21. vers
Mert arra hívattatok el, hiszen Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek,
22. vers
aki bűnt nem cselekedett, sem álnokság nem hagyta el a száját.
23. vers
Amikor szidták, nem viszonozta a szidalmat, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem ráhagyta az igazságosan ítélőre.
24. vers
Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk, és az ő sebei által gyógyultatok meg.
25. vers
Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
Könyvek
