Énekek éneke

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 2 → ⇥

1. vers

Én a parti síkság egyszerű sáfránya vagyok,
a völgyek lilioma.”

2. vers

„Mint liliom a tövisek közt,
olyan az én szerelmem a lányok közt.”

3. vers

„Mint almafa az erdő fái között,
olyan az én kedvesem az ifjak között.

Minden vágyam, hogy árnyékában ülhessek,
és édes nekem a gyümölcse.

4. vers

Bevitt engem az ünnepi házba,
és a szerelem volt fölöttem zászlaja.

5. vers

Adjatok nekem mazsolalepényt és almát,
hogy felüdüljek és erőre kapjak,
mert a szerelem beteggé tesz.

6. vers

Bal keze a fejem alatt,
jobb keze pedig átölel.

7. vers

Megesketlek titeket, ó, Jeruzsálem lányai,
a gazellákra és a mező szarvasaira:
Ne próbáljátok felébreszteni vagy felkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!

8. vers

Kedvesem hangját hallom.
Nézzétek, itt jön!
Megmássza a hegyeket, átugorja a dombokat.

9. vers

Olyan az én kedvesem, mint a gazella, mint a fiatal szarvasbika.

Itt van, a fal mögött áll,
betekint az ablakokon,
bepillant a rácsozaton.

10. vers

Így szól hozzám az én kedvesem:

»Kelj föl, szerelmem,
gyönyörűségem, gyere velem!

11. vers

A tél elmúlt,
már nem esik az eső.

12. vers

Virágok nyílnak a földön,
eljött a metszés ideje,
és gerlebúgás hallatszik földünkön.

13. vers

A fügefa megérleli korai fügéit,
virágba borulnak a szőlők, és illatoznak.
Kelj föl, szerelmem, gyere!
Gyönyörűségem, gyere velem!

14. vers

Ó, én galambom a kőszikla hasadékaiban,
a sziklák mélyedéseiben!

Hadd lássalak és halljam hangodat,
mert kellemes a hangod és szép az alakod!«”

15. vers

„Fogjátok meg nekünk a rókákat,
a kis rókákat, melyek feldúlják a szőlőt,
mert most virágoznak a szőlőink.”

16. vers

„Kedvesem az enyém, én pedig az övé.
A liliomok közt pásztorkodik ő.

17. vers

Míg szelesre nem fordul az idő, és tova nem tűnnek az árnyak,
térj vissza gyorsan, ó, kedvesem,
mint a gazella vagy a fiatal szarvasbika a hegyeken, melyek elválasztanak minket!

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8