A Márk írása szerint való szent evangyéliom

chapter 8


Chapters:


verse #1

Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:


verse #2

Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;


verse #3

És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.


verse #4

Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?


verse #5

És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.


verse #6

Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.


verse #7

Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.


verse #8

Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.


verse #9

Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.


verse #10

És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.


verse #11

És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.


verse #12

Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.


verse #13

És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.


verse #14

De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.


verse #15

És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!


verse #16

Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.


verse #17

Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?


verse #18

Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?


verse #19

Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.


verse #20

Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.


verse #21

És monda nékik: Hogy nem értitek hát?


verse #22

Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.


verse #23

Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?


verse #24

Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.


verse #25

Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.


verse #26

És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.


verse #27

És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?


verse #28

Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.


verse #29

És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.


verse #30

És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.


verse #31

És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.


verse #32

És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.


verse #33

És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.


verse #34

A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.


verse #35

Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.


verse #36

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?


verse #37

Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?


verse #38

Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

Chapters:


Books