A Márk írása szerint való szent evangyéliom

chapter 5


Chapters:


verse #1

És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.


verse #2

És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,


verse #3

A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.


verse #4

Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.


verse #5

És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.


verse #6

Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,


verse #7

És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.


verse #8

(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)


verse #9

És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.


verse #10

És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.


verse #11

Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.


verse #12

És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.


verse #13

És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.


verse #14

A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.


verse #15

És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.


verse #16

A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.


verse #17

És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.


verse #18

Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.


verse #19

De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.


verse #20

El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.


verse #21

És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.


verse #22

És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,


verse #23

És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.


verse #24

El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.


verse #25

És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,


verse #26

És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,


verse #27

Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.


verse #28

Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.


verse #29

És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.


verse #30

Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?


verse #31

És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?


verse #32

És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.


verse #33

Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.


verse #34

Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.


verse #35

Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?


verse #36

Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.


verse #37

És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.


verse #38

És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.


verse #39

És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.


verse #40

És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.


verse #41

És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.


verse #42

És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.


verse #43

Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.

Chapters:


Books