A Márk írása szerint való szent evangyéliom

chapter 4


Chapters:


verse #1

És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.


verse #2

És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:


verse #3

Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.


verse #4

És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.


verse #5

Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.


verse #6

Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.


verse #7

Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.


verse #8

Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.


verse #9

És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.


verse #10

Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.


verse #11

Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,


verse #12

Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.


verse #13

És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?


verse #14

A magvető az ígét hinti.


verse #15

Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.


verse #16

És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,


verse #17

De nincsen ő bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.


verse #18

A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,


verse #19

De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.


verse #20

A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.


verse #21

És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?


verse #22

Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.


verse #23

Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.


verse #24

És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.


verse #25

Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.


verse #26

És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.


verse #27

És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.


verse #28

Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.


verse #29

Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.


verse #30

És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?


verse #31

A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,


verse #32

És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.


verse #33

És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.


verse #34

Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványnak mindent megmagyaráz vala.


verse #35

Azután monda nékik azon a napon, a mint este lőn: Menjünk át a túlsó partra.


verse #36

Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.


verse #37

Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.


verse #38

Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?


verse #39

És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.


verse #40

És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincs hitetek?


verse #41

És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

Chapters:


Books