A Márk írása szerint való szent evangyéliom

chapter 10


Chapters:


verse #1

Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket.


verse #2

És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.


verse #3

Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?


verse #4

Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.


verse #5

És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;


verse #6

De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten.


verse #7

Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,


verse #8

És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.


verse #9

Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.


verse #10

És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.


verse #11

Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.


verse #12

Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.


verse #13

Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.


verse #14

Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.


verse #15

Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.


verse #16

Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.


verse #17

És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?


verse #18

Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.


verse #19

A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.


verse #20

Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.


verse #21

Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.


verse #22

Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.


verse #23

Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!


verse #24

A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!


verse #25

Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.


verse #26

Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?


verse #27

Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.


verse #28

És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.


verse #29

Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,


verse #30

A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet.


verse #31

Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.


verse #32

Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,


verse #33

Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt;


verse #34

És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.


verse #35

És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.


verse #36

Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?


verse #37

Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.


verse #38

Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?


verse #39

Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;


verse #40

De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.


verse #41

És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.


verse #42

Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartanak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.


verse #43

De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;


verse #44

És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:


verse #45

Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.


verse #46

És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.


verse #47

És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!


verse #48

És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!


verse #49

Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.


verse #50

Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.


verse #51

És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.


verse #52

Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.

Chapters:


Books