A Márk írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 8
verso 1
Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:
verso 2
Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
verso 3
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.
verso 4
Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
verso 5
És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
verso 6
Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
verso 7
Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
verso 8
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
verso 9
Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.
verso 10
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
verso 11
És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.
verso 12
Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
verso 13
És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
verso 14
De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
verso 15
És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
verso 16
Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
verso 17
Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?
verso 18
Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
verso 19
Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.
verso 20
Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.
verso 21
És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
verso 22
Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.
verso 23
Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?
verso 24
Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
verso 25
Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.
verso 26
És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
verso 27
És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
verso 28
Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
verso 29
És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
verso 30
És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.
verso 31
És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
verso 32
És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.
verso 33
És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
verso 34
A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
verso 35
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
verso 36
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
verso 37
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
verso 38
Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
Libros
