A Márk írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 15
verso 1
És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
verso 2
És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
verso 3
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
verso 4
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
verso 5
Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
verso 6
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
verso 7
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
verso 8
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
verso 9
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
verso 10
Mert tudja vala, hogy írigységből adták őt kézbe a főpapok.
verso 11
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
verso 12
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
verso 13
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
verso 14
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
verso 15
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
verso 16
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
verso 17
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
verso 18
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
verso 19
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
verso 20
Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
verso 21
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
verso 22
És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
verso 23
És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
verso 24
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
verso 25
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
verso 26
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
verso 27
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
verso 28
És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
verso 29
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
verso 30
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
verso 31
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
verso 32
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
verso 33
Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
verso 34
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
verso 35
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
verso 36
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
verso 37
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
verso 38
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
verso 39
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
verso 40
Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
verso 41
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
verso 42
És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
verso 43
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
verso 44
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
verso 45
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
verso 46
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
verso 47
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
Libros
