A Márk írása szerint való szent evangyéliom

capitolul 15


Capitole:


versetul 1

És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.


versetul 2

És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.


versetul 3

És erősen vádolják vala őt a főpapok.


versetul 4

Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!


versetul 5

Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.


versetul 6

Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.


versetul 7

Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.


versetul 8

És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.


versetul 9

Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?


versetul 10

Mert tudja vala, hogy írigységből adták őt kézbe a főpapok.


versetul 11

A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.


versetul 12

Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?


versetul 13

És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!


versetul 14

Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!


versetul 15

Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.


versetul 16

A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.


versetul 17

És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,


versetul 18

És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!


versetul 19

És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.


versetul 20

Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.


versetul 21

És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.


versetul 22

És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.


versetul 23

És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.


versetul 24

És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.


versetul 25

Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.


versetul 26

Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.


versetul 27

Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.


versetul 28

És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.


versetul 29

Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;


versetul 30

Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!


versetul 31

Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.


versetul 32

A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.


versetul 33

Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.


versetul 34

És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?


versetul 35

Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.


versetul 36

Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.


versetul 37

Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.


versetul 38

És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.


versetul 39

Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!


versetul 40

Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,


versetul 41

A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.


versetul 42

És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,


versetul 43

Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.


versetul 44

Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?


versetul 45

És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.


versetul 46

Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.


versetul 47

Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.

Capitole:


Cărți