A Márk írása szerint való szent evangyéliom
15. fejezet
1. vers
És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
2. vers
És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
3. vers
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
4. vers
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5. vers
Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
6. vers
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
7. vers
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8. vers
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
9. vers
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
10. vers
Mert tudja vala, hogy írigységből adták őt kézbe a főpapok.
11. vers
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
12. vers
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
13. vers
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
14. vers
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
15. vers
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
16. vers
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
17. vers
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
18. vers
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19. vers
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
20. vers
Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
21. vers
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
22. vers
És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
23. vers
És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
24. vers
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
25. vers
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
26. vers
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
27. vers
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
28. vers
És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
29. vers
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
30. vers
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
31. vers
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32. vers
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
33. vers
Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
34. vers
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
35. vers
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36. vers
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
37. vers
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
38. vers
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
39. vers
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40. vers
Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
41. vers
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
42. vers
És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
43. vers
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
44. vers
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
45. vers
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
46. vers
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
47. vers
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
Könyvek
