A Márk írása szerint való szent evangyéliom
16. fejezet
1. vers
Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.
2. vers
És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
3. vers
És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
4. vers
És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
5. vers
És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
6. vers
Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék.
7. vers
De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek.
8. vers
És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
9. vers
Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki.
10. vers
Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala.
11. vers
Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.
12. vers
Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.
13. vers
Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
14. vers
Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének,
15. vers
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
16. vers
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
17. vers
Azok pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.
18. vers
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
19. vers
Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. +
20. vers
Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!
Könyvek
