Pál levele a rómaiakhoz

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 4 → ⇥

verse #1

Mit mondjunk hát? Mire jutott ősatyánk, Ábrahám a hús készségeivel?

verse #2

Ha Ábrahámot a tettek tették volna igazságossá, volna dicsekedni valója. Csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben.

verse #3

Mit mond tudniillik az Írás? „Hitt Ábrahám az Istennek, és azt igazságosságul számították be neki.”

verse #4

Annak, aki tetteket visz véghez, a bért nem kegyelemképpen számítják, hanem tartozásképpen.

verse #5

Annak ellenben, aki nem tetteket hajt végre, hanem hisz Abban, aki az istentelent igazságossá teszi, hitét számítják be igazságosságul,

verse #6

úgy, ahogy Dávid írja le annak az embernek boldogságát, akinek tettek nélkül tulajdonít Isten igazságosságot:

verse #7

„Boldogok azok, akiknek törvénytiprásait elengedték, és vétkeiket elfedezték.

verse #8

Boldog az az ember, akinek az Úr vétket nem fog felszámítani.”

verse #9

Vajon ez a boldognak mondás a körülmetélt vagy a körülmetéletlen Ábrahámnak szólt-e? Mert hiszen azt mondjuk: Ábrahámnak hitét számították be igazságosságnak.

verse #10

Milyen állapotában számították be neki. Akkor-e, mikor körülmetélt volt, vagy mikor körülmetéletlen?

verse #11

A körülmetélés jelképét éppen hitbeli igazságosságának pecsétjéül kapta még akkor, amikor körülmetéletlenül hitt, hogy így minden körülmetéletlenül hívőnek atyja legyen, hogy nekik is igazságosságot számítsanak be,

verse #12

amellett a körülmetélteknek is atyja legyen, azoknak, akik nemcsak a körülmetélésből valók, hanem annak a hitnek nyomdokain is járnak, mellyel atyánk, Ábrahám, körülmetéletlen állapotában hitt.

verse #13

Ábrahámnak és magvának ugyanis nem a törvényen át szól az ígéret, hogy a világ örököse lesz, hanem a hit igazságosságán keresztül.

verse #14

Hiszen, ha a törvény alapján állók az örökösök, hiábavalóvá lett a hit, hatálytalanná az ígéret,

verse #15

mert a törvény haragot munkál. Ahol azonban nincs törvény, ott azt nem lehet áthágni sem.

verse #16

Azért van hit alapján az ígéret, hogy kegyelemképpen lehessen, hogy minden egyes mag számára szilárd legyen az ígéret, nemcsak annak, aki a törvény alapján várja, hanem az Ábrahám hite alapján állónak is (aki mindannyiunknak atyja,

verse #17

amint meg van írva: „Sok nemzetnek atyjává rendeltelek téged”). Mindannyiunknak atyja ő az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, aki a nem létezőket úgy hívja elő, mintha léteznének.

verse #18

Ábrahám reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nemzetnek atyjává lesz, ahogy mondták neki: „Így lesz a te magod.”

verse #19

A hit tette arra képessé, hogy mintegy száz éves korában sem erőtlenült el, és nem figyelte saját kihalt testét, sem Sára méhének elhalt voltát,

verse #20

hitetlenül nem kételkedett Isten ígéretében, hanem a hit hatalomra emelte, s miután Istennek adta a dicsőséget,

verse #21

teljes bizonyosságot kapott a felől, hogy Istennek hatalma van azt megtenni, amit ígért.

verse #22

Ezért számították be hitét igazságosságul.

verse #23

Nem őérte magáért írták meg azonban, hogy „beszámították neki,”

verse #24

hanem értünk is, kiknek szintén be fogják számítani, értünk, akik hiszünk abban, aki Urunkat, Jézust a halottak közül feltámasztotta,

verse #25

azt a Jézust, akit eleséseinkért halálra adtak, megigazulásunkért azonban feltámasztottak.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16