Pál levele a rómaiakhoz

chapter 3


Chapters:


verse #1

Mennyivel több a zsidó a nemzetbelinél, vagy mennyivel hasznosabb a körülmetélkedés?


verse #2

Mindenféleképpen sokkal. Először is azzal, hogy rájuk bízták Isten szózatait.


verse #3

Mert mi is a helyzet? Ha némelyek hitetlenekké lettek is, vajon hűtlenségük Isten hűségét hatálytalanítani fogja?


verse #4

Szó sem lehet róla. Inkább az Isten igaz és minden ember hazug, mint ahogy írva is van, hogy: „Igazságosnak fogsz bizonyulni beszédeidben, s győzni fogsz, mikor perbe szállasz.”


verse #5

Ha pedig éppen a mi hamisságunk erősíti meg Isten igazságosságát, mit mondjunk? Hát nem igazságtalan az Isten, mikor a haragot ránk hozza? Emberi okoskodással szólok.


verse #6

Szó sem lehet róla. Különben hogy ítélhetné meg Isten a világot?


verse #7

De ha Isten megbízhatóságát az én hazugságom fokozza az ő dicsőségére, miért ítélnek el engem akkor, mint vétkest?


verse #8

Nem kellene-e azt tennünk, amivel rágalmaznak is bennünket, amiről azt állítják, hogy a mi szójárásunk: tegyük a gonoszt, hogy jó származzék belőle? Az ilyen ember elítélése igazságos volna.


verse #9

Mi hát a valóság? Előnyben vagyunk? Semmi esetre sem. Hiszen az előbb mind a zsidókat, mind a helléneket azzal vádoltuk, hogy vétek terhe nyomja mindnyájukat.


verse #10

Amint írva van: „Nincs igazságos egy sem,


verse #11

nincs belátó, nincs aki megkeresné Istent.


verse #12

Mindnyájan elhajlottak, együttesen hasznavehetetlenné lettek, nincs ki jóságosan cselekedjék, nincs egy sem.


verse #13

Nyitott sír a gégéjük, nyelvük csalárdságot szól, viperaméreg van ajkuk mögött.


verse #14

Szájuk átokkal, keserűséggel telve,


verse #15

lábuk gyors a vérontásra,


verse #16

útjukat romok és nyomor jelzik.


verse #17

A békesség útját nem ismerték meg.


verse #18

Isten félelme nincs a szemük előtt.”


verse #19

Tudjuk pedig, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény hatálya alatt élnek, hogy minden szájat betömjön, és az egész világ Isten kárhoztatása alá essék.


verse #20

Ezért olyan tettek, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hús igazságos voltát sem bizonyítják Isten előtt, mert a törvény csak a vétek felismerését nyújtja.


verse #21

Most azonban a törvény nélkül lett láthatóvá nekünk az isteni igazságosság, amint arról a törvény és a próféták tanúságot tesznek.


verse #22

A Krisztus Jézusba vetett hiten át lett láthatóvá Isten igazságossága az összes hívek számára. Mert nincs különbségtétel zsidó és nemzetbeli között,


verse #23

hiszen mind vétkeztek, és híjával vannak az Isten dicsőségének,


verse #24

ám ingyen jutnak igazságossághoz annak a kegyelemnek révén, melyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk.


verse #25

Azon át, hogy az ő vérében kell hinnünk, már eleve őt rendelte az Isten engesztelő fedélnek, hogy igazságosságát megmutassa nekünk. Igazságosságát abban, hogy az isteni türelem elengedte az előzőleg (a Krisztus előtt) elkövetett vétkeket


verse #26

és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is, hogy igazságos maradjon, amikor igazságosnak nyilvánítja azt, aki a Jézus hitéből való.


verse #27

Hol van hát az ember számára a dicsekvés lehetősége? Kizáratott. Miféle törvény zárta ki? A tettek törvénye? Nem, hanem a hitnek törvénye.


verse #28

Mert úgy következtetünk, hogy az embert a törvény tettei nélkül a hit teszi igazságossá.


verse #29

Hát akkor csak a zsidóké az Isten? Nem a nemzeteké is? Igen, a nemzeteké is,


verse #30

ha ugyan az az Isten, aki a körülmetélteket hit alapján igazságosakká teszi, ugyanaz, mint aki a körülmetéletleneket hiten keresztül teszi igazságosakká.


verse #31

Vajon hatályától fosztjuk meg a törvényt a hiten át? Szó sem lehet róla. Ellenkezőleg, éppen érvényre emeljük a törvényt a hiten át.

Chapters:


Books