Pál levele a rómaiakhoz
3. fejezet
1. vers
Mennyivel több a zsidó a nemzetbelinél, vagy mennyivel hasznosabb a körülmetélkedés?
2. vers
Mindenféleképpen sokkal. Először is azzal, hogy rájuk bízták Isten szózatait.
3. vers
Mert mi is a helyzet? Ha némelyek hitetlenekké lettek is, vajon hűtlenségük Isten hűségét hatálytalanítani fogja?
4. vers
Szó sem lehet róla. Inkább az Isten igaz és minden ember hazug, mint ahogy írva is van, hogy: „Igazságosnak fogsz bizonyulni beszédeidben, s győzni fogsz, mikor perbe szállasz.”
5. vers
Ha pedig éppen a mi hamisságunk erősíti meg Isten igazságosságát, mit mondjunk? Hát nem igazságtalan az Isten, mikor a haragot ránk hozza? Emberi okoskodással szólok.
6. vers
Szó sem lehet róla. Különben hogy ítélhetné meg Isten a világot?
7. vers
De ha Isten megbízhatóságát az én hazugságom fokozza az ő dicsőségére, miért ítélnek el engem akkor, mint vétkest?
8. vers
Nem kellene-e azt tennünk, amivel rágalmaznak is bennünket, amiről azt állítják, hogy a mi szójárásunk: tegyük a gonoszt, hogy jó származzék belőle? Az ilyen ember elítélése igazságos volna.
9. vers
Mi hát a valóság? Előnyben vagyunk? Semmi esetre sem. Hiszen az előbb mind a zsidókat, mind a helléneket azzal vádoltuk, hogy vétek terhe nyomja mindnyájukat.
10. vers
Amint írva van: „Nincs igazságos egy sem,
11. vers
nincs belátó, nincs aki megkeresné Istent.
12. vers
Mindnyájan elhajlottak, együttesen hasznavehetetlenné lettek, nincs ki jóságosan cselekedjék, nincs egy sem.
13. vers
Nyitott sír a gégéjük, nyelvük csalárdságot szól, viperaméreg van ajkuk mögött.
14. vers
Szájuk átokkal, keserűséggel telve,
16. vers
útjukat romok és nyomor jelzik.
17. vers
A békesség útját nem ismerték meg.
18. vers
Isten félelme nincs a szemük előtt.”
19. vers
Tudjuk pedig, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény hatálya alatt élnek, hogy minden szájat betömjön, és az egész világ Isten kárhoztatása alá essék.
20. vers
Ezért olyan tettek, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hús igazságos voltát sem bizonyítják Isten előtt, mert a törvény csak a vétek felismerését nyújtja.
21. vers
Most azonban a törvény nélkül lett láthatóvá nekünk az isteni igazságosság, amint arról a törvény és a próféták tanúságot tesznek.
22. vers
A Krisztus Jézusba vetett hiten át lett láthatóvá Isten igazságossága az összes hívek számára. Mert nincs különbségtétel zsidó és nemzetbeli között,
23. vers
hiszen mind vétkeztek, és híjával vannak az Isten dicsőségének,
24. vers
ám ingyen jutnak igazságossághoz annak a kegyelemnek révén, melyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk.
25. vers
Azon át, hogy az ő vérében kell hinnünk, már eleve őt rendelte az Isten engesztelő fedélnek, hogy igazságosságát megmutassa nekünk. Igazságosságát abban, hogy az isteni türelem elengedte az előzőleg (a Krisztus előtt) elkövetett vétkeket
26. vers
és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is, hogy igazságos maradjon, amikor igazságosnak nyilvánítja azt, aki a Jézus hitéből való.
27. vers
Hol van hát az ember számára a dicsekvés lehetősége? Kizáratott. Miféle törvény zárta ki? A tettek törvénye? Nem, hanem a hitnek törvénye.
28. vers
Mert úgy következtetünk, hogy az embert a törvény tettei nélkül a hit teszi igazságossá.
29. vers
Hát akkor csak a zsidóké az Isten? Nem a nemzeteké is? Igen, a nemzeteké is,
30. vers
ha ugyan az az Isten, aki a körülmetélteket hit alapján igazságosakká teszi, ugyanaz, mint aki a körülmetéletleneket hiten keresztül teszi igazságosakká.
31. vers
Vajon hatályától fosztjuk meg a törvényt a hiten át? Szó sem lehet róla. Ellenkezőleg, éppen érvényre emeljük a törvényt a hiten át.
Könyvek
