Pál levele a rómaiakhoz
14. fejezet
1. vers
Karoljátok fel a hitben erőtlenül élőt, de anélkül, hogy gondolatait kezdenétek bírálgatni.
2. vers
Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet, az erőtlen ellenben főzeléket eszik.
3. vers
Aki mindent megeszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik meg mindent, ne ítélje el azt, aki megeszi, mert
4. vers
Isten fogadta őt magához. Ki vagy te, hogy másnak a cselédjén ítélkezel? Saját ura állítja talpra vagy ítéli el. De talpán fog állni, mert az Úrnak hatalma van rá, hogy felállítsa.
5. vers
Van, aki különbséget tesz nap és nap között, van, aki minden napot egyformának ítél, ki-ki a saját értelmében teljes legyen.
6. vers
Aki napokon jártatja az eszét, az Úrtól indítva teszi. Aki eszik, az Úrtól indítva eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki nem eszik, az Úr indítására nem eszik és hálát ad Istennek.
7. vers
Mert közülünk senki sem él önmagától és senki sem hal önmaga akaratából.
8. vers
Mert ha élünk is, az Úrtól van életünk, és ha meghalunk is, az Úrtól van a halálunk. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.
9. vers
Mert avégre halt meg és elevenedett meg a Krisztus, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék.
10. vers
Mi jogon ítélkezel te testvéreden? Vagy éppen mi jogon veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájunknak oda kell állanunk Isten ítélőszéke elé.
11. vers
Mert írva áll: „Ahogy én élek, oly bizonyos, hogy minden térd meg fog hajolni nekem – ezt mondja az Úr –, és minden nyelv vallást fog tenni Isten mellett.”
12. vers
Következőleg közülünk mindenki maga fog számot adni magáról Istennek.
13. vers
Tovább tehát ne ítélgessük egymást, hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét a testvér elé nem fogtok vetni.
14. vers
Tudom, éspedig az Úrban, Jézusban vált meggyőződésemmé, hogy önmagától semmi sem közönséges, csak ha valaki valamit közönségesnek gondol, annak az közönségessé lesz.
15. vers
Ha tehát valamely étellel testvéreidet megszomorítod, nem a szeretet vezeti viselkedésedet. Ételeddel ne veszítsd el azt, akiért a Krisztus meghalt.
16. vers
Ne káromolják azt, ami nektek jó.
17. vers
Hiszen az Isten királysága nem evés és ivás, hanem a Szent Szellemben található igazságosság, békesség és öröm.
18. vers
Mert az, aki ilyesmivel szolgál a Krisztusnak, az Istennek kedves, az emberek előtt próbaálló.
19. vers
Vessük tehát magunkat azután, ami a békességet és az egymásra való épülést szolgálja.
20. vers
Étel miatt ne rombold le az Isten művét. Minden tiszta, de gonosszá válik annak az embernek részére, aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára.
21. vers
Szép dolog nem enni húst, nem inni bort, sem olyant nem tenni, ami testvéredet tőrbe ejti.
22. vers
Hited van neked? Tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, aki nem ítéli el magát abban, amit kipróbáltnak lát.
23. vers
A kételkedő, ha eszik, kárhoztatás alatt van, mert nem hit alapján cselekszik. Vétek minden, ami nincs hitből.
Könyvek
