Pál levele a rómaiakhoz
4. fejezet
1. vers
Mit mondjunk hát? Mire jutott ősatyánk, Ábrahám a hús készségeivel?
2. vers
Ha Ábrahámot a tettek tették volna igazságossá, volna dicsekedni valója. Csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben.
3. vers
Mit mond tudniillik az Írás? „Hitt Ábrahám az Istennek, és azt igazságosságul számították be neki.”
4. vers
Annak, aki tetteket visz véghez, a bért nem kegyelemképpen számítják, hanem tartozásképpen.
5. vers
Annak ellenben, aki nem tetteket hajt végre, hanem hisz Abban, aki az istentelent igazságossá teszi, hitét számítják be igazságosságul,
6. vers
úgy, ahogy Dávid írja le annak az embernek boldogságát, akinek tettek nélkül tulajdonít Isten igazságosságot:
7. vers
„Boldogok azok, akiknek törvénytiprásait elengedték, és vétkeiket elfedezték.
8. vers
Boldog az az ember, akinek az Úr vétket nem fog felszámítani.”
9. vers
Vajon ez a boldognak mondás a körülmetélt vagy a körülmetéletlen Ábrahámnak szólt-e? Mert hiszen azt mondjuk: Ábrahámnak hitét számították be igazságosságnak.
10. vers
Milyen állapotában számították be neki. Akkor-e, mikor körülmetélt volt, vagy mikor körülmetéletlen?
11. vers
A körülmetélés jelképét éppen hitbeli igazságosságának pecsétjéül kapta még akkor, amikor körülmetéletlenül hitt, hogy így minden körülmetéletlenül hívőnek atyja legyen, hogy nekik is igazságosságot számítsanak be,
12. vers
amellett a körülmetélteknek is atyja legyen, azoknak, akik nemcsak a körülmetélésből valók, hanem annak a hitnek nyomdokain is járnak, mellyel atyánk, Ábrahám, körülmetéletlen állapotában hitt.
13. vers
Ábrahámnak és magvának ugyanis nem a törvényen át szól az ígéret, hogy a világ örököse lesz, hanem a hit igazságosságán keresztül.
14. vers
Hiszen, ha a törvény alapján állók az örökösök, hiábavalóvá lett a hit, hatálytalanná az ígéret,
15. vers
mert a törvény haragot munkál. Ahol azonban nincs törvény, ott azt nem lehet áthágni sem.
16. vers
Azért van hit alapján az ígéret, hogy kegyelemképpen lehessen, hogy minden egyes mag számára szilárd legyen az ígéret, nemcsak annak, aki a törvény alapján várja, hanem az Ábrahám hite alapján állónak is (aki mindannyiunknak atyja,
17. vers
amint meg van írva: „Sok nemzetnek atyjává rendeltelek téged”). Mindannyiunknak atyja ő az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, aki a nem létezőket úgy hívja elő, mintha léteznének.
18. vers
Ábrahám reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nemzetnek atyjává lesz, ahogy mondták neki: „Így lesz a te magod.”
19. vers
A hit tette arra képessé, hogy mintegy száz éves korában sem erőtlenült el, és nem figyelte saját kihalt testét, sem Sára méhének elhalt voltát,
20. vers
hitetlenül nem kételkedett Isten ígéretében, hanem a hit hatalomra emelte, s miután Istennek adta a dicsőséget,
21. vers
teljes bizonyosságot kapott a felől, hogy Istennek hatalma van azt megtenni, amit ígért.
22. vers
Ezért számították be hitét igazságosságul.
23. vers
Nem őérte magáért írták meg azonban, hogy „beszámították neki,”
24. vers
hanem értünk is, kiknek szintén be fogják számítani, értünk, akik hiszünk abban, aki Urunkat, Jézust a halottak közül feltámasztotta,
25. vers
azt a Jézust, akit eleséseinkért halálra adtak, megigazulásunkért azonban feltámasztottak.
Könyvek
