Pál levele a rómaiakhoz
capítulo 14
verso 1
Karoljátok fel a hitben erőtlenül élőt, de anélkül, hogy gondolatait kezdenétek bírálgatni.
verso 2
Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet, az erőtlen ellenben főzeléket eszik.
verso 3
Aki mindent megeszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik meg mindent, ne ítélje el azt, aki megeszi, mert
verso 4
Isten fogadta őt magához. Ki vagy te, hogy másnak a cselédjén ítélkezel? Saját ura állítja talpra vagy ítéli el. De talpán fog állni, mert az Úrnak hatalma van rá, hogy felállítsa.
verso 5
Van, aki különbséget tesz nap és nap között, van, aki minden napot egyformának ítél, ki-ki a saját értelmében teljes legyen.
verso 6
Aki napokon jártatja az eszét, az Úrtól indítva teszi. Aki eszik, az Úrtól indítva eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki nem eszik, az Úr indítására nem eszik és hálát ad Istennek.
verso 7
Mert közülünk senki sem él önmagától és senki sem hal önmaga akaratából.
verso 8
Mert ha élünk is, az Úrtól van életünk, és ha meghalunk is, az Úrtól van a halálunk. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.
verso 9
Mert avégre halt meg és elevenedett meg a Krisztus, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék.
verso 10
Mi jogon ítélkezel te testvéreden? Vagy éppen mi jogon veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájunknak oda kell állanunk Isten ítélőszéke elé.
verso 11
Mert írva áll: „Ahogy én élek, oly bizonyos, hogy minden térd meg fog hajolni nekem – ezt mondja az Úr –, és minden nyelv vallást fog tenni Isten mellett.”
verso 12
Következőleg közülünk mindenki maga fog számot adni magáról Istennek.
verso 13
Tovább tehát ne ítélgessük egymást, hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést vagy kelepcét a testvér elé nem fogtok vetni.
verso 14
Tudom, éspedig az Úrban, Jézusban vált meggyőződésemmé, hogy önmagától semmi sem közönséges, csak ha valaki valamit közönségesnek gondol, annak az közönségessé lesz.
verso 15
Ha tehát valamely étellel testvéreidet megszomorítod, nem a szeretet vezeti viselkedésedet. Ételeddel ne veszítsd el azt, akiért a Krisztus meghalt.
verso 16
Ne káromolják azt, ami nektek jó.
verso 17
Hiszen az Isten királysága nem evés és ivás, hanem a Szent Szellemben található igazságosság, békesség és öröm.
verso 18
Mert az, aki ilyesmivel szolgál a Krisztusnak, az Istennek kedves, az emberek előtt próbaálló.
verso 19
Vessük tehát magunkat azután, ami a békességet és az egymásra való épülést szolgálja.
verso 20
Étel miatt ne rombold le az Isten művét. Minden tiszta, de gonosszá válik annak az embernek részére, aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára.
verso 21
Szép dolog nem enni húst, nem inni bort, sem olyant nem tenni, ami testvéredet tőrbe ejti.
verso 22
Hited van neked? Tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, aki nem ítéli el magát abban, amit kipróbáltnak lát.
verso 23
A kételkedő, ha eszik, kárhoztatás alatt van, mert nem hit alapján cselekszik. Vétek minden, ami nincs hitből.
Libros
