Pál levele a rómaiakhoz
capítulo 10
verso 1
Testvéreim! Szívem helyeslő szava és Istenhez küldött könyörgésem értük szólnak, megmenekülésükért.
verso 2
Mert tanúságot teszek amellett, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de az nem felel meg az ismeretnek.
verso 3
Mert azzal, hogy Isten igazságosságát nem értették, és a maguk igazságos voltát igyekeztek elismertetni, Isten igazságosságának magukat alá nem vetették.
verso 4
A törvény vége ugyanis a Krisztus, aki mindenkinek igazságosságává lett, aki hisz.
verso 5
Mózes ugyanis a törvény alapjára helyezkedő igazságosságot így írja le: „Az az ember, aki megteszi a törvényt, élni fog általa.”
verso 6
A hitből származó igazságosság ellenben így beszél: „Ne mondd szívedben: Ki fog felmenni az égbe?” – tudniillik a Krisztust aláhozni?
verso 7
Vagy: „Ki száll alá a feneketlen mélységbe?” – tudniillik a Krisztust a halottak közül felhozni?
verso 8
Hanem így szól: „Közel hozzád a szó, szádban és szívedben,” tudniillik a hitnek szava, melyet hirdetünk.
verso 9
Mert ha szájaddal vallod, hogy Jézus Úr, és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni.
verso 10
Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és azzal megmenekülünk.
verso 11
Az írás ugyanis ezt mondja: „Senki meg nem szégyenül, aki benne hisz.”
verso 12
Mert nincs különbség zsidó és hellén között, mert ő mindenek Ura, gazdag mindenek irányában, akik őt segítségül hívják.
verso 13
„Mert minden, aki az Úr nevét segítségül hívja, meg fog menekülni.”
verso 14
Miként hívhatnák azonban segítségül azt, akiben nem hittek?
verso 15
Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az igét, ha senki sem küldi őket? Így is írták meg: „Mily szép az örömhirdetőknek lába, akik a jóról beszélnek.”
verso 16
Csakhogy nem mindnyájan hallgatnak az örömüzenetre. Ézsaiás ugyanis így szól: „Uram, ki hitt a mi igehirdetésünknek?”
verso 17
A hit tehát az ige hallásából támad, a hallás pedig a Krisztus beszédén át.
verso 18
De kérdem: Vajon nem hallották? Kétségen kívül „az egész földre elhatott kiáltásuk, a lakott föld végéig elhangzott beszédük.”
verso 19
Azt kérdem mégis: Hátha Izráel nem ismerte fel? Már Mózes így szól: „Féltékenységre ingerellek benneteket azzal, ami nem nemzet, belátással nem bíró nemzettel felharagítlak titeket.”
verso 20
Ézsaiás merészen megszólal: „Megtaláltak engem, akik nem kerestek. Láthatóvá tettem magamat azoknak, akik utánam nem tudakozódtak.”
verso 21
Izráelnek pedig ezt mondja: „Egész napon át kiterjesztettem kezemet egy engedetlen és ellentmondó nép felé.”
Libros
