Pál levele a rómaiakhoz

capítulo 15


Capítulos:


verso 1

Mi, akik hatalmat érzünk magunkban, tartozunk a tehetetlenek erőtlenségét hordozni, és nem szabad a magunk tetszését keresnünk.


verso 2

Közülünk mindenki felebarátjának tetszését keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó.


verso 3

A Krisztus sem a maga tetszését kereste, hanem – mint írva van – „A téged szidalmazóknak szidalmai reám hullottak.”


verso 4

Amiket előre megírtak, azért írták meg, hogy bennünket tanítsanak, hogy állhatatossággal és az írások bátorításával a reménységet megtartsuk.


verso 5

Az állhatatosságnak és bátorításnak Istene adja meg nektek, hogy a Krisztus Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket


verso 6

és egy indulattal, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, Urunknak, a Krisztus Jézusnak az Atyját.


verso 7

Ezért fogadjátok egymást szívetekre, ahogy Isten dicsőségére a Krisztus is magához fogadott bennünket.


verso 8

Mert azt mondom, hogy a Krisztus az Isten igazságának kedvéért lett a körülmetélkedés kiszolgálója, hogy ezzel az atyáknak tett ígéreteket szilárdakká tegye.


verso 9

A nemzetek pedig ugyanakkor könyörületéért dicsőíthessék az Istent, amint írva van: „Ezért vallást teszek rólad a nemzetek között, és nevednek dalt pengetek.”


verso 10

Majd megint ezt mondja: „Vigadjatok nemzetek, az ő népével együtt.”


verso 11

Ismét: „Magasztaljátok az Urat, mind ti nemzetek, mondjanak rá magasztalást mind a népek.”


verso 12

Majd újra Ézsaiás ezt mondja: „Sarjad Jesszéből egy gyökér, ki fölkél majd, hogy a nemzeteken uralkodjék, nemzetek fognak benne reménykedni.”


verso 13

A reménységnek Istene töltsön be hát titeket a hívés révén teljes örömmel és


verso 14

Felőletek testvéreim, én magam is arról vagyok meggyőződve, hogy telve vagytok derekassággal, telve mindenféle ismerettel, képesek arra, hogy egymást is intsétek.


verso 15

Ennek ellenére is írok, mire még jobban bátorít többek között az, hogy így az Istentől nekem adott kegyelemmel felhívhatom figyelmeteket arra, [Róm. 15.16] hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok, hogy a nemzetek felajánlását elfogadhatóvá, Szent Szellem által megszenteltté tegyem.


verso 17

Mert a munka isteni részét tekintve van dicsekedni valóm a Krisztus Jézussal,


verso 18

olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Krisztus munkált volna szóval, tettel,


verso 19

jelek, csodák hatalmával. Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illíriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével.


verso 20

Eszerint én abba helyezem becsvágyamat, hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne másnak talaján építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét még nem említették.


verso 21

Úgy, ahogy írva van: „Meg fogják látni őt azok, kiknek még nem hirdették őt, belátásra jutnak azok, akik még nem hallottak róla.”


verso 22

Ezért, bár sok ízben akadályozva voltam abban, hogy hozzátok menjek,


verso 23

– most, hogy többé már nincs helyem ezeken a tájakon, és mivel már sok éve él bennem a sóvárgás, hogy hozzátok elmehessek:


verso 24

remélem, hogy mihelyt Hiszpániába utazom, átutazóban titeket is meglátogathatlak. Ti fogtok engem azután oda útnak indítani, ha már előbb részben veletek is beteltem.


verso 25

Most egyelőre a szenteknek való szolgálatban Jeruzsálembe utazom.


verso 26

Macedónia és Ahája ugyanis úgy látta helyesnek,hogy javaikat közöljék a jeruzsálemi szentek szegényeivel.


verso 27

Helyesnek látták, de adósaik is nekik, mert ha azok szellemi javaikat közölték a nemzetekkel, ezek is tartoznak hús javaival szolgálni nekik.


verso 28

Ha ezt elvégeztem és a gyümölcsükre a pecsétet ráütöttem, rajtatok keresztül el fogok menni Hiszpániába.


verso 29

Azt azonban tudom, hogy ha majd hozzátok megyek, a Krisztus teljes áldását viszem magammal.


verso 30

Urunkon, a Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem, azért,


verso 31

hogy Júdeában az engedetlenek közül kiragadtassam, hogy jeruzsálemi szolgálatom a szenteknek kellemes legyen,


verso 32

hogy Isten akaratával örömmel mehessek hozzátok, és felüdülhessek körötökben.


verso 33

A békességnek Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.

Capítulos:


Libros