Pál levele a rómaiakhoz

capítulo 11

Capítulos:

Kérdem hát: Csak nem taszította el Isten az ő népét? Szó sem lehet róla. Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből.

verso 2

Isten nem taszította el népét, melyet eleve felismert. Hát nem tudjátok, hogy Illés történetével mit akar mondani az írás? Hogy hogyan beszél Illés Istenhez Izráel ellen?

verso 3

„Uram, prófétáidat meggyilkolták, oltáraidat lerontották, én maradtam meg egyedül, és nekem is lelkemre törnek.”

verso 4

És mit is mond erre az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, akik nem hajtottak térdet Baálnak.”

verso 5

Ugyanígy a kegyelem kiválasztásához ragaszkodva, a mai időben is hagyott maradékot Isten.

verso 6

Ha kegyelemből tette, akkor nem tettek alapján, mert akkor a kegyelem nem volna már kegyelem.

verso 7

Mi hát a helyzet? Izráel azt, amit keres, nem érte el, a kiválasztottak ellenben elérték, míg a többiek megkövesedtek, ahogy írva is áll:

verso 8

„Isten a bódultság szellemét adta nekik egész a mai napig: oly szemet, mely nem lát, és olyan fület, mely nem hall.”

verso 9

Dávid meg ezt mondja: „Asztaluk tőrré legyen nékik és hálóvá, megbotlássá és visszafizetéssé,

verso 10

szemük sötétedjék el, hogy ne lássanak, hátukat mindenkorra görbítsd meg.”

verso 11

Kérdem hát: Azért botlottak meg, hogy végképp elessenek? Szó sem lehet róla. Elesésük menekülést hoz a nemzeteknek, hogy később ők maguk féltékenységre ingerlődjenek.

verso 12

Ha pedig elesésük gazdagságot hozott a világnak, és vereségük gazdagságot szerzett a nemzeteknek, mennyivel többet jelent majd teljességre jutásuk.

verso 13

Hozzátok, nemzetekhez szólok: Amennyiben én a nemzetek apostola vagyok, szolgálatomnak szereznék dicsőséget azzal,

verso 14

ha saját húsomat valamiképpen féltékenységre ingerelhetném, és közülük egyeseket megmenthetnék.

verso 15

Mert ha elvettetésük a világnak megbékülést hozott, mi mást hozhat akkor visszafogadtatásuk, mint halottak közül feltámadó életet?

verso 16

Ha pedig a zsenge szent, a tészta is az lesz. Ha a gyökér szent, az ágak is azok.

verso 17

Ha az ágak közül egyeseket kitörtek és téged vadolajfa létedre helyükbe oltottak, úgyhogy a szelíd olajfa bőzsírú gyökerének vele együtt részesévé lettél,

verso 18

ne dicsekedjél az ágak ellenében. Ha mégis dicsekednél, tudd meg: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

verso 19

Azt mondod: Kitörték az ágakat, hogy engem beoltsanak?

verso 20

Helyes. Hitetlenség az oka, hogy kitörték őket, téged pedig a hit tart egyenesen. Ne jártasd eszed a magas dolgokon, hanem félj.

verso 21

Ha az Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog megkímélni.

verso 22

Tekints azért Isten jóságos és szigorú voltára, az elesőkkel szemben Isten szigorúságára, veled szemben jóságos voltára, ha ugyan a jóságosságnál megmaradsz, egyébként téged is kivágnak.

verso 23

Azokat, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, újra be fogja oltani, Istennek van arra hatalma, hogy újra beoltsa őket.

verso 24

Ha téged a természetednek megfelelő vadolajfából kivághattak, és természet ellenére a nemes olajfába beolthattak, mennyivel inkább fogják őket a magukéba, a természetüknek megfelelő olajfába beoltani.

verso 25

Mert hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat testvéreim, akarom, hogy értsétek meg azt a titkot, hogy részleges megkövesedés támadt Izráelen mindaddig, míg a nemzetekből kiváló, teljes szám be nem jut.

verso 26

Így fog aztán egész Izráel megmenekülni, mint írva van: „Megérkezik Sionból az, aki kiragadja őket, aki Jákóbtól az istentelenséget elhárítja,

verso 27

és akkor én ilyen szövetséget kötök velük: Elveszem vétkeiket.”

verso 28

Az örömüzenetnek megfelelően most ugyan ellenségek tiértetek, a kiválasztásnak megfelelően azonban szeretettek az atyákért.

verso 29

Mert a kegyelemajándékok és Isten meghívása megbánhatatlanok.

verso 30

Mert ahogy egykor ti is megtagadtátok az engedelmességet Istennek, most ellenben ezek engedetlensége következtében könyörületet nyertetek,

verso 31

úgy ők is – most ugyan megtagadták a rajtatok gyakorolt könyörülettel szemben az engedelmességet – azért, hogy utóbb ők is könyörületet nyerjenek.

verso 32

Mert az Isten az összes embereket engedetlenségbe zárta össze, hogy valamennyin könyörülhessen.

verso 33

Óh milyen mélységesen gazdag Istennek bölcsessége és tudománya. Milyen kifürkészhetetlenek ítéletei és kinyomozhatatlanok útjai.

verso 34

Ugyan kiismerte-e valaki az Úr értelmét? Lett-e valaki neki tanácsosa?

verso 35

Adott-e valaki neki előre, hogy annak visszafizetését várhassa?

verso 36

Mert belőle jött elő, rajta keresztül megy és őfelé halad minden. Övé a dicsőség mind az örök korokig. Ámen.