Pál levele a rómaiakhoz

chapter 9


Chapters:


verse #1

Igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem a Szent Szellemmel együtt tanúskodik,


verse #2

hogy nagy bánat, szakadatlan kín gyötri szívemet.


verse #3

Esdeklek, hogy bárcsak volnék átok alatt, a Krisztustól elszakítva azokért a testvéreimért, akik hús szerint rokonaim.


verse #4

Mert izraeliták ők, övék a fiúvá fogadtatás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentiszteleti szolgálat és az ígéretek,


verse #5

övék az atyák, kiktől hús szerint a Krisztus származott, aki mindenek felett való Isten, s áldandó az örök korokig. Ámen.


verse #6

Nem mintha az Isten igéje megbukott volna. Mert hisz nem mindenki tartozik Izráelhez, aki Izráeltől való,


verse #7

nem mind számíthatók gyermekeknek, akik Ábrahám magvából származnak, hanem azt mondta az isteni szó: „Csak ami Izsákban van, azt fogják magodnak nevezni,”


verse #8

azaz nem a hús gyermekei az Isten gyermekei, hanem csak az ígéret gyermekeit számítják magnak.


verse #9

Mert ígéretnek szava ez: „Ebben az időtájban eljövök majd és Sárának fia lesz.”


verse #10

Nemcsak Sárával történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki, amikor egy férfitól, atyánktól, Izsáktól terhes volt,


verse #11

még mielőtt megszülettek s jót vagy hitványat művelhettek volna a gyermekek, azért, hogy Istennek a kiválasztást fenntartó előzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó akaratából szilárd maradjon,


verse #12

– azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak,


verse #13

ahogy írva is van: „Jákóbot megszerettem, Ézsaut ellenben meggyűlöltem.”


verse #14

Mit mondjunk erre? Talán csak nincs hamisság az Istennél? Szó sem lehet róla.


verse #15

Mózeshez ugyanis így szól: „Könyörülni fogok azon, akin könyörülök, és irgalmazni fogok annak, akinek irgalmat adok.”


verse #16

Következőleg nem az akaróé, sem a futóé a jövő, hanem a könyörülő Istené.


verse #17

Mert a fáraóhoz így szól az írás: „Éppen avégre támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy szerte az egész földön hirdessék: Nevemet.”


verse #18

Így hát, akin akar, könyörül, és akit akar, megkeményít.


verse #19

Azt kérded most már tőlem: „Hát akkor miért vádol még mindig? Ellenállhat-e valaki az ő akaratának?”


verse #20

De hát ki is vagy te csakugyan ember, hogy Istennel feleselsz? Vajon mondhatja-e a gyuradék a gyúrójának: Miért csináltál engem így?


verse #21

Hát nincs joga a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből megbecsült, más részéből nem becsült célra formáljon edényt?


verse #22

És ha ezzel éppen haragját akarta megmutatni, és hatalmát megismertetni az Isten, és azért viselte oly nagy türelemmel a harag edényeit, akik elveszésre készültek,


verse #23

másfelől meg akarta ismertetni dicső gazdagságát az irgalom edényein, akiket eleve dicsőségre alkotott?


verse #24

Ilyen edényekül hívott el minket is, nemcsak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is.


verse #25

Már Hózseásnál is ezt mondja: „Azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni s a nem szeretettet szeretettként,


verse #26

és az fog történni, hogy amely helyen azt mondták nekik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket nevezni.”


verse #27

Ézsaiás éppen így kiált Izráelért: „Ha Izráel fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövenye, csak a maradék fog megmenekülni.”


verse #28

Mert megcselekszi az igét az Úr a földön, miközben befejezéshez juttatja és megrövidíti a történést.


verse #29

És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, Gomorrához váltunk volna hasonlókká.”


verse #30

Mit mondjunk hát? Hogy nemzetek, melyek igazságosságra nem törekedtek, birtokul kapták az igazságosságot, éspedig a hit alapján elérhető igazságosságot.


verse #31

Izráel ellenben, mely az igazságosság törvénye után futott, nem érkezett el a törvényhez.


verse #32

Miért nem? Mert nem a hit alapján kereste, hanem úgy, mintha cselekedetek alapján volna elnyerhető. Beleütköztek a megütközés kövébe.


verse #33

Ahogy írva van: „Lám, Sionban megütközés kövét helyezek el, botlás kőszikláját, de aki hisz benne, meg nem szégyenül.”

Chapters:


Books